Tudósok tisztában voltak vele, hogy emlősök közt a hímek és a nőstények eltérően reagálnak éhezésre, mivel a hímek sejtjei elsősorban fehérjék tárolását, míg a nőstények sejtjei inkább zsír tárolását részesítik előnyben.
A kérdés az, mi történik az agyban, ahol a sejtek megfelelő táplálása nélkülözhetetlen az életben maradáshoz? A kutatás-melyet rágcsálókon folytattak- eredményét, helytállónak gondolják emberekben is, ezzel további lehetséges ötleteket adva későbbi kutatásokhoz.
"Amikor az agy életben tartásáról van szó, úgy tűnik a természet a nőnemű egyedeket fontosabbnak tartotta fontosabbnak, szemben a hím egyedekkel" - mondták a kutatók.
Robert Clark és kollégái hím és nőstény patkányoktól származó idegsejt telepeken vizsgálták az éhezés hatását hetvenkét órán keresztül.
Egy nap elteltével a hím egyedektől származó idegsejtek jelentősen több funkciózavart szenvedtek el. A sejtlégzésnek nevezett fontos állapotjelző paraméter 70 százalékkal csökkent, míg nőstényből származó idegsejtek esetén csak 50 százalékos volt a csökkenés. Továbbá a hím sejtek esetében magasabb volt az autophagia jelensége, mely során egy sejt saját kevésbé fontos részeit emészti fel, hogy működését fedező energiaszükségletét biztosíthassa, míg a női idegsejtek lipid cseppeket képeztek, hogy több zsírt tárolhassanak.
Éhezésben tehát, mikor az idegsejtek nem jutnak tápanyagokhoz, a hím idegsejtek könnyebben válnak autophagokká, és pusztulnak el, míg nőstényeknél inkább a szabad zsírsavak mobilizálása lipid cseppek formájában kerül előtérbe, és ez utóbbi sejtek tovább is élnek.
A tanulmány része egy kiterjedtebb kutatásnak, melynek célja, annak megértése, miként használja fel a test és az agy a tápanyagokat, valamint, hogy mi történik az öregedéssel.
Az elmúlt években néhány kutatás kimutatta, hogy az élet meghosszabbításának holtbiztos módja a szigorúan meghatározott kalória diéta, mely természetesen nem áll messze az éhezéstől sem.
