Azt, hogy mi számít normális gyakoriságú székletürítésnek, kissé nehéz konkrétan definiálni, mert egyéni adottságoktól is függ. Általánosságban a napi vécézést szokták említeni, ám ennél sűrűbb és kissé ritkább is egészségesnek tekinthető, amennyiben megfigyelhető a rendszeresség, mellette pedig a végtermék állaga rendben van. Székrekedésről akkor beszélhetünk, ha két alkalom között legalább 48 óra telik el (vagy heti 3 alkalom alá csökken), a széklet kemény, bogyós, kis mennyiségű, az ürítés pedig lassan és erőlködve megy. A problémát nem szabad figyelmen kívül hagyni, várni, hogy magától megoldódjon a szorulás, mert a késlekedéssel az alábbi komolyabb szövődményeket kockáztathatjuk.
Aranyér
A székrekedés gyakran előszobája az aranyérbetegségnek . Aranyérnek nevezzük azt, a végbélnyílás közelében található visszérpárnát, amely normális esetben a széklettartást és a normál székletürítést segíti. Ha azonban sokat erőlködünk a vécén, és a székletünk túl kemény, az aranyér a nyomás hatására kórosan megnagyobbodhat, az erőlködés pedig a belső aranyeres csomót az azt borító nyálkahártyával együtt ki is nyomhatja a végbélnyíláson.
Végbélrepedés
A végbélcsatornát belülről érzékeny nyálkahártya borítja, és ha ennek a laphámrétegében repedés, beszakadás keletkezik, akkor beszélünk végbélrepedésről, orvosi nevén anális fisszúráról. A hosszanti seb vagy fekély tipikus tünete a székeléskor jelentkező fájdalom, valamint az élénkpiros vér a vécépapíron. Krónikus állapot esetén a fájó érzés elhúzódhat, akár ájulással is járhat. A túl sokáig kezelés nélkül hagyott repedés pedig a záróizom hegesedéséhez, deformálódásához vezethet, sipoly képződhet a végbélen, továbbá krónikus vérvesztéssel vérszegénységet és vashiányt is okozhat, és nem utolsósorban kedvez a daganatok kialakulásának.
Székletimpaktáció és bélelzáródás
Az ijesztően hangzó kifejezés olyan megkeményedett székletdarabot takar, ami normális bélműködéssel már képtelen kiürülni a testünkből. Ennek megszüntetése történhet manuális eltávolítással, de lényegesen kíméletesebb a székletlazító készítmény alkalmazása. Ha nem ismerik fel és kezelik időben a problémát, akkor viszont bélelzáródást okozhat. Ennek tünetei a heves hasi fájdalom, hányinger, hányás és puffadás, és igen súlyos állapot, mivel a bevitt tápanyag nem tud áthaladni az emésztőrendszeren. Azonnali orvosi beavatkozás szükséges, mivel a felgyülemlő béltartalom a bélfal kilyukadásához (perforációhoz) és hashártyagyulladáshoz vezet.
Figyeljünk oda magunkra!
A székrekedés tehát cseppet sem mellékes probléma, szerencsére azonban könnyen megelőzhető és kezelhető állapot. Elsődlegesen fontos, hogy ügyeljünk az egészséges, kiegyensúlyozott táplálkozásra. Fogyasszunk minél több rostban gazdag ételt (például nyers zöldséget, gyümölcsöt, zabot, útifűmaghéjat), mert ezek javítják az emésztést és a székletürítést. Ezenkívül ügyeljünk - különösen a nyári melegben - a folyadékbevitelünkre is! Jó hatással van a belekre az is, ha reggel, ébredés után megiszunk egy pohár meleg vizet.
Az étkezés mellett a mozgásnak is fontos szerepe van a székrekedés megelőzésében, mivel aktivizálja a beleket. Ha ülőmunkát végzünk, tartsunk óránként pár perc szünetet: álljunk fel, sétáljunk egy picit a folyóson, tornáztassuk át testünket. Igyekezzünk beiktatni legalább heti 3 alkalom sportot is az életünkbe, az úszás például minden korosztálynak ajánlott. Végezetül, ha tudjuk, hogy hajlamosak vagyunk a székrekedésre, érdemes tartani otthon egy kíméletes, vény nélkül is kapható hashajtó készítményt. Stresszesebb, zsúfoltabb időszakban, mikor kevesebbet tudunk magunkkal foglalkozni, jó szolgálatot tehet, és nem kell tartanunk a székrekedés veszélyeitől.
