A szívinfarktusnak alapvetően két fő formája van, e két formát az első EKG alapján különbözteti meg a szakma. Ma már minden mentőből elérhető a helyszínen végzett EKG kardiológus általi azonnali kiértékelése. A koszorúér teljes elzáródásakor az esetek döntő többségében úgynevezett ST elevációs miokardiális infarktussal (STEMI) állnak szemben az orvosok, míg az egyéb esetekben az úgynevezett NSTEMI-vel (nem ST elevációs miokardiális infarktussal). Az első formában minden perccel nő a véglegesen elhalt szívizom nagysága, ebben az esetben a cél az elzáródás mielőbbi katéterrel történő megnyitása, és minden felesleges várakozás, késlekedés növeli a halálozást.
A többi esetben a beteg állapotától, veszélyeztetettségétől függően, időben szükséges (azonnal vagy 1-2 napon belül) a szívkatéterezést elvégezni. Ennek során lehet megnyitni a teljes elzáródást, illetve a súlyos véráramlási akadályt okozó szűkületeket tágítani úgynevezett sztent beültetéssel, illetve megállapítani azokat az eseteket, akiknél koszorúér áthidaló műtétre van szükség. Mindkét infarktus-típusnál hozzávetőlegesen háromszoros a halálozás, ha nem végzik el az érmegnyitást.
Az elmúlt évtizedben sokszárezres betegpopulációk adatait vizsgáló elemzések alapján kikristályosodott, hogy ezen eljárással a heveny szívinfarktusos betegek halálozása (rövid és hosszútávon) minimum 50 százalékkal csökkenthető. Ezért megkérdőjelezhetetlenül - mind az európai, mind a hazai szakmai ajánlások szerint - ez az invazív szemléletű (testbe hatoló) stratégia követendő az infarktusos betegek ellátása során.
Rossz prognózis
A magyar betegek nem kellő eredményességgel kezelt súlyosabb társbetegségei is problémát okoznak, illetve az, hogy heveny szívinfarktus esetén a Magyarországon élők lényegesen később hívnak mentőt (a hazai betegek tétlen várakozásából adódó késlekedési idő több, mint 180 perc, míg ez az érték például Ausztriában, Franciaországban csupán 70 perc). Ez idő alatt, a várakozás során folyamatosan hal el a szívizom, és értelemszerűen romlik a beteg életkilátása.
A késői prognózist meghatározó gyógyszerszedési fegyelem is rossz, a szívinfarktuson átesett betegek a későbbi újabb infarktus esélyét 40-50 százalékkal csökkentő gyógyszereket egyes becslések szerint már csak a betegek fele váltja ki az első infarktus után egy évvel.
Van előjele?
Szívinfarktust átélt három beteg közül kettő esetében már a megelőző napokban alkalmanként előfordult mellkasi fájdalom, nehézlégzés, vagy a fáradtság panasza. Idővel a fájdalom megjelenése gyakoribbá válik, egyre kisebb fizikai terhelés is kiválthatja. Így az instabil angina szívinfarktushoz vezethet.
A legjobban felismerhető tünet, a leggyakrabban a mellkas középső részén - nyomásérzet, szorítás formájában - jelentkező fájdalom, ami 15-30 percig is eltarthat, ami a hátba, nyakba, állkapocsba, vagy a bal (ritkán a jobb), olykor mindkét karba sugárzik, olykor zsibbadás kíséretében. Egy vagy több területen mutatkozhat a fájdalom, akár mellkasi panaszok nélkül. A fájdalommal együtt, vagy anélkül is jelentkezhet levegőhiány, fulladásérzet. Felléphet hideg verítékezés, hányinger vagy szédülés.
A szívinfarktus esetén létrejövő fájdalom, hasonló az angina során jelentkezőhöz, de még erősebb, hosszabb ideig tart, nitroglicerinre vagy pihenésre sem szűnik, múlik. Egyéb tünetek a fáradtságérzés és a szívtáji nyomásérzés. A szívritmuszavar (aritmia) súlyosan károsíthatja a szív pumpafunkcióját, akár annak teljes megszűnését okozhatja (szívmegállás), aminek következménye eszméletvesztés vagy halál lehet.
A szívinfarktus során a beteg nyugtalan, verejtékezik, szorong és halálfélelme van. Az ajkak, kezek, lábak kékesen elszíneződnek, az idősebbek zavarttá válnak. A fentiek ellenére minden 5 betegből 1 az infarktust egészen enyhe tünetekkel vagy tünetmentesen vészeli át, meg sem érzi. Az ilyen "néma" infarktust idő múltán, egy más okból készített EKG-vizsgálat során ismeri fel az orvos. Infarktus gyanúja esetén a legfontosabb első (sokaknál azonnali megerősítő) diagnosztikus vizsgálat az EKG, ami számos egyéb rendellenességet is kimutathat a szívizomsérülés elhelyezkedésétől, kiterjedésétől függően.
