A csirkéktől a kórházakig
Ahhoz, hogy megértsük, hogyan jöttek rá a kutatók a kamrafibrilláció esetén bevethető életmentő eljárásra, több mint 200 évet kell visszamennünk az időben.
1775-ben Peter Abilgaard dán állatorvos fedezte fel, hogy az áramütés miatt elpusztult csirkék szíve egy újabb elektromos kisülés segítségével újraindítható. Azt, hogy ugyanez az elv az emberi kamrafibrilláció esetén is bevethető, csak 1899-ben írták le, az első "éles", emberen végzett defibrillálás pedig 1947-ben történt. A tudományos irodalomba Ross professzor felismerése alapján került a módszer.
A defibrillátorok működési elve ma is megegyezik a dán állatorvos által felismertekkel: a készülék segítségével áramot vezetnek a szívbe , és ezzel a sokkolással kioltják a szívizom kaotikus elektromos tevékenységét. Ez az elektromos csend lehetőséget ad rá, hogy a szív normális működése újrainduljon.
Tényleg minden perc számít
A hirtelen szívhalál bárhol, bárkinél, előzetes figyelmeztető jelek nélkül is bekövetkezhet, még fiatal, egészséges embereknél is. Ilyenkor is megtalálható - utólag - a szívbetegség rejtett fennállása. Az esetek döntő részében a súlyos összeomlás hátterében az úgynevezett kamrafibrilláció áll, amikor a szívizomzat elektromos tevékenysége kaotikussá válik, és lehetetlenné teszi a szív normális működését.
Ha viszont a defibrillátor csak az orvosok számára, kórházakban, rendelőkben és mentőkocsikban hozzáférhető, fennáll a veszélye, hogy a nyílt utcán egy hirtelen szívhalál esetén a beteg nem jut időben megfelelő ellátáshoz, aminek tartós, vagy akár végzetes károsodás, halál lehet a következménye. A defibrillációra ugyanis csak kevés idő áll rendelkezésre.
Minden eltelt perccel egyre csökken a beteg túlélési esélye: ha az újraélesztés elkezdődött, akkor percenként 3-4 százalékkal, ha nem, akkor percenként akár 7-10 százalékkal is kevesebb esély van rá, hogy a beteg túléli a szívleállást. Az egyre súlyosabbá váló oxigénhiány ugyanis károsítja az agyat, 4-5 perc után már maradandó károsodást szenved ez a szerv. Épp ezért gyakran az egyszerű járókelőkön múlik, hogy sikerül-e megmenteni egy ember életét.
