„2014 tavaszán, 23 éves koromban jelentkeztek az első tünetek. Az együttlétek után olyan érzésem volt, mintha belázasodtam volna. Órákon keresztül csak fájdalmak árán tudtam sétálni vagy ülni, a bal szeméremajkam pedig bedagadt. A duzzanat kezdetben kismértékű volt, mint egy csomó, ami néhány óra alatt el is múlt” – mesélte Emily Paige Wilson, hogyan kezdődött betegsége az amerikai Women's Health magazinnak. A fiatal nő először interneten kutakodott, mi okozhatja a panaszait. A többi között azt találta, hogy latexallergia, húgyúti fertőzés vagy hüvelyszárazság is állhat a háttérben. Úgy gondolta, nem komoly a dolog, ezért nem fordult azonnal orvoshoz.
Mindenki fantasztikus szexuális életre vágyik, de sokszor ehhez nem elég a közös vágy és a lelki harmónia. A nemi szerv problémái ugyanis keservessé is tehetik az együttlétet. Utánajártunk, milyen orvosi beavatkozásokkal segítenek ezen.
Azonban a tünetei nem javultak az idő múlásával, sőt egyre rosszabbodtak. „Szeptemberre már odáig fajult a helyzet, hogy a bal szeméremajkam négy-ötszörösére dagadt minden egyes alkalommal, mikor szexeltem. Már sírni tudtam a fájdalomtól, ezért felkerestem egy nőgyógyászt.” Az orvos petefészekcisztára gyanakodott, ám a vizsgálat semmi ilyesmit vagy más rendellenességet nem mutatott ki. A nőgyógyász csupán annyit tanácsolt neki, hogy használjon síkosítót és kerüljön bizonyos szexpozíciókat. Emily ezek után elkezdte szégyellni tüneteit, és mivel sem az orvosa, sem az akkori barátja nem vette komolyan állapotát, csendben szenvedett tovább.
A diagnózis: Bartholin-ciszta
Egy évvel a tünetek első megjelenése után azonban már nem lehetett nem észrevenni, hogy komoly betegségről van szó. A szeméremajka ekkora nem csak szex után dagadt be, a duzzanat pedig elérte azt a szintet, hogy nem tudott nagyobb távolságokat gyalog megtenni, vagy egy helyben ülni huzamosabb ideig. A legjobb barátnője ekkor felhívta a húgát, aki orvosi egyetemen tanult. „Azt kérte, hogy képzeljem el a vaginámat úgy, mint egy óra számlapját, ahol a csikló a 12 óránál van. Majd rákérdezett, hogy 9 óra tájékánál érzem-e a fájdalmat. Rögtön rávágtam, hogy igen. Még arra volt kíváncsi, hogy a duzzanatot tapintásra puhának vagy keménynek érzem-e. Elmondtam neki, hogy kezdetben puha volt, ám idővel keménnyé vált” – idézte fel a sorsdöntő telefonhívást. A vonal túlsó végéről pedig azonnal jött a diagnózis: Bartholin-cisztája van.
Cisztából mentális betegség
Emily ekkor már nem hezitált, gyorsan felkeresett egy új nőgyógyászt, aki megállapította, hogy valóban Bartholin-cisztája van. Mivel már elfertőződött - ezért is tapasztalt egyre kellemetlenebb tüneteket -, fel kellett metszeni a mirigyet, hogy ki tudják tisztítani. Sajnos azonban a ciszta ezek után újra megjelent, ezért a bal oldali Bartholin-mirigyét el kellett távolítani 2015 decemberében. A fiatal nő tortúrája pedig még ezzel sem ért véget, mert nem sokkal később a jobb oldaliban is ciszta képződött, ezért végül 2018 áprilisában a másik mirigyet is kimetszették.
A Bartholin-ciszták miatt tehát már nem kell aggódnia Emilynek, ám mirigyek híján élete végéig mesterségesen kell gondoskodnia a hüvelye síkosságáról. Ráadásul betegsége és az első félrediagnosztizálás miatt pánikolva reagált, ha bármilyen apró elváltozást tapasztalt testén. Például miután egyik este fájdalom nyilalt az ínyébe, kilenc különböző fogorvosnál járt 12 hónapon belül, hogy megnyugodjon, biztosan nincs baja. Szorongása pánikbetegséggé fokozódott, mire felismerte, hogy terápiára van szüksége ahhoz, hogy feldolgozza a vele történteket. Mostanra javult az állapota, már nem retteg, ha egészségügyi rendelőbe kell mennie, de mint mondja, még mindig nehezen bízik meg az orvosokban.
