Bede Zsuzsa szexológus rendszeresen válaszol olvasói kérdésekre, amelyben pároknak és egyedülállóknak is segít szexuális problémáik kezelésében, megoldásában. Az alábbi olvasói levél kapcsán a kínzó szexuális vágy témakörében fejti ki véleményét:
Fiatal lány voltam még, amikor egy ismerős középkorú nőről elfecsegte egy kollégám, hogy olyan erős benne a Kattintson ide a sorozat első részéért , a cikk alján pedig még többet talál az ajánlóban! Mindenesetre jól elraktároztam magamban ezt a számomra megdöbbentő történetet, és megfogadtam, ha egyszer én éreznék ilyesmit, nem fogok engedni a vágyamnak. Sajnos most 43 évesen mégis valami hasonló történik velem. Egyedül élek, egy hosszabb kapcsolat áll csupán mögöttem, de már annak is tíz éve vége. Eddig nem különösebben hiányzott a szex, talán csak inkább a gyengédség, meg hogy tartozzak valakihez. Mostanában azonban nem múlik el nap, hogy ne gondoljak egy ismeretlen férfira, és ilyenkor zavarba ejtő hiányát érzem a szexuális együttlétnek.
Ott nem tartok, és biztosan tudom, nem is fog bekövetkezni, hogy alkalmi partner után nézzek, de egyre rosszabbul érzem magam a bőrömben. Már az is megfordult a fejemben, hogy talán így kezdődik a változó kor? Hogyan tudnám megszüntetni, csillapítani ezt az éhséget? Nyugtatót kellene szednem? És vajon honnan jött ez pont most?
A szakértő szerint ez az egy probléma három fő kérdést vet fel: Mi az, ami valójában hiányzik a magányos embernek? Honnan jött ilyen váratlanul ez az érzés? Lehet-e, szabad-e nyugtatókkal csillapítani a vágyat?
Mindezekre Bede Zsuzsa az alábbi választ adja:
"Túl egyszerű lenne csak a szex utáni vágyra szűkíteni ezt a problémát, még akkor is, ha így teszi fel a kérdést. Először is fontos tanulság, tapasztalat, hogy milyen könnyen tudunk másokat elítélni, amíg magunk nem kerülünk hasonló helyzetbe. Milyen gyakori gondolat: "ez velem sosem fog megtörténni", "ez csak másra jellemző". Pedig velünk is megeshet!
A másik fontos dolog, hogy mi is hiányzott a kolléganőnek, és most mi is hiányzik magának? Tényleg csak a puszta szex, az orgazmus – vagy egy szerelmes, de legalábbis gyöngéd ölelés, erotikus élmény, amikor végre nőnek érezheti magát?! Teljesen érthető, emberi, ha erre vágyik. Semmi "kóros" nincs ebben, inkább az merült fel bennem kérdésként, hogy tíz évig mit csinált, hogyan élt. Talán túl sokat dolgozott, esetleg folyamatosan képezte magát. Lehet, hogy eddig a szülői házban talált szeretetre, és akadtak hasonlóan magányos barátnők, akikkel színházba, moziba, nyaralni járt. Ezek azonban csak ideig-óráig pótolják a párkapcsolat hiányát. Úgy látom, most tudatosult önben a múló idő, és ez felerősítette a magány érzését.
Sok nő elérve a negyvenet - párkapcsolatban élve is - átéli a fiatalság múlását. A gyerekek elszakadnak ilyenkorra, talán már ki is repülnek, kínzó űrt hagyva maguk után. A megoldások azonban különbözőek: vagy tényleg feladja a nőiséget, és más területen kompenzál, vagy ilyenkor megy el orvoshoz, fogszabályozót rakat fel, elkezd sportolni, egyszóval változtat az életmódján, az emberekhez való viszonyán. Ez nem a klimax, legfeljebb félelem a változás korától, arról nem is beszélve, hogy a menopauza hormonális és pszichés változásaira pont az ellenkezője az igaz: hüvelyszárazság, idegesség, hőhullám, lemondás a nőiségről és a szexuális életről. Maga még nagyon fiatal ahhoz, hogy lemondjon az érzelmekről, a szexről! Nyugtató helyett programokat, társaságot, ismerkedést és egy adag önbizalmat kívánok magának és a hasonló cipőben járó nőknek!"
