Félelem a tükörképünktől
Itt van például a tafofóbia, amely azt jelenti, hogy valaki betegesen retteg attól, hogy élve eltemetik - pedig az ilyesminek viszonylag kicsi a valószínűsége. Kutatások szerint a fóbia eredete az 1700-as években fellángolt pestisjárványokhoz köthető, amikor az emberek tartottak attól, hogy az orvosok halottnak nyilvánítják őket úgy, hogy valójában még élnek. Akkoriban ettől egyesek annyira megijedtek, hogy be kellett vezetni úgynevezett biztonsági koporsókat, a holttestek eltemetésével pedig kifejezetten hosszú ideig vártak, hogy biztosan csak halott emberek kerüljenek a sírokba.
Az eisoptrofóbia a tükröktől, pontosabban a saját tükörképünktől való félelmet jelenti. Ez egyes emberek számára olyan mértékű szégyenérzetet, illetve stresszt okoz, hogy egy 2014-es esettanulmány szerint akár még depresszióhoz is vezethet. Az ombrofóbiások az esőtől rettegnek. A természeti környezettel kapcsolatos fóbiákból egyébként is létezik bőven: a lilapszofóbia a hurrikánoktól, a chionofóbia a hótól, a cryofóbia a hidegtől, az ancarofóbia pedig a széltől való beteges rettegést foglalja magában. Az ezekkel a fóbiákkal élők általában valami olyan oktatást kaptak, amely mélyebb belátást enged az időjárási tényezők működésébe annál, mint amennyit egy átlagember tud, emiatt az érintettek jobban értik a természeti jelenségekkel kapcsolatos veszélyeket is.
Mi lesz velünk telefon nélkül?
A phonofóbiások rettegése egy malajziai kutatás szerint a hétköznapi hangokhoz kapcsolódik. Ezek az emberek olyan zajoktól is rettegni kezdenek, mint az ajtócsapódás vagy a hangos beszéd, annak ellenére, hogy ezek nem okoznak fizikai fájdalmat és nem jelentenek valós fenyegetést. Esetükben gyakran kapcsolódik a fóbia a "hyperacusis" nevű kórképhez, amely a bizonyos hangokra adott abnormális reakciókat jelenti. Ezt az agy zajfeldolgozásért felelős területének működési zavara okozza.
A numerofóbok a számoktól rettegnek, a matematika, a számolás tölti el őket félelemmel. Ez például olyankor különösen veszélyes, ha egy orvos szenved ilyesmiben, mivel kerüli a számokat, statisztikákat tartalmazó esettanulmányokat. Az aerofóbiások a légmozgásoktól rettegnek, legyen az viharos szél vagy enyhe szellő. Egy 2008-as kutatás szerint ez egyébként bizonyos esetekben a veszettség tünete is lehet. A nomofóbia pedig egy tipikus modernkori jelenség: az ebben szenvedők attól rettegnek, hogy elhagyják a mobiltelefonjukat vagy hogy olyan helyre kerülnek, ahol nincs térerő, tehát gyakorlatilag folyamatos félelemben élnek amiatt, hogy egyszer csak nem fog működni a mobiljuk.
Forrás: prevention.com
