"Fiatalon és gyorsan házasodtunk össze a férjemmel, egy fergeteges közös nyár után. Akkor 17 éves voltam, ő pedig 21. Vele kinyílt előttem a világ, buliztunk, utaztunk, érdekes embereket ismertünk meg, és felfedezhettem saját magamat. Úgy tűnt, hogy ez egy erős, elsöprő szerelem. Most, 20 év házassággal és két gyerekkel a hátunk mögött vágyakozva tekintek vissza arra a szerelmes nyárra, a boldogabb időkre. Jelenleg csak sajnálkozással, megbánással és haraggal vagyok tele" - így kezdte a The Guardiannak írt levelét egy elkeseredett nő. Későbbi soraiból pedig az is kiderül: a család elszigetelődve él, barátaik sincsenek.
"A szociális élet drága, és ez az egyik dolog, amiről le kellett mondanunk, mivel egyedül az én keresetemből élünk már 15 éve" - írta a feleség. Saját bevallása szerint a munka korábban egy jó "menekülés" volt számára, és tulajdonképpen az egyetlen lehetőség arra, hogy a családján kívül más emberek társaságában legyen, szociális életet éljen. A koronavírus-járvány azonban ezt elvette tőle: mint sokan mások, ő is otthoni munkavégzésre váltott, és mostanra ez már végleges is lett.
Eltérő elképzelések
Az elmúlt két évet tehát folyamatosan a férje közelében töltötte a nő, és mint írta, ez idő alatt rájött, hogy ki nem állhatja egykori nagy szerelmét. "Még mindig szeretem őt és törődöm vele, de már egyszerűen nem bírok a közelében lenni. Én egy ambiciózus nő vagyok, nagyobb szabadságot szeretnék, míg ő inkább a házhoz kötne engem. Nagyon eltérőek az elképzeléseink arról, hogy milyen egy ideális társ és kapcsolat. Ráadásul úgy tűnik, hogy hiába beszélgetünk erről és osztom meg vele az érzéseimet, az sem vezet sehová, semmi sem változik. Attól tartok, hogy talán már nem vagyunk kompatibilisek egymással" - mesélte kilátástalannak látott helyzetét a nő. Hozzátette, nem akarja elveszíteni a férjét, de boldogtalanul élni sem tud már tovább. "Eddig az egész felnőtt életemet neki, az ő igényeinek és boldogságának szenteltem. Mikor jön végre az, hogy én is boldog lehetek?"
A házasság nem egyenlő a mártírsággal
Az olvasói levélre pszichoterapeuta válaszolt. Mint írta, igen gyakori, hogy a hozzánk legközelebb álló személyt hibáztatjuk a boldogtalanságunkért, egyes esetekben azonban valóban minden okunk megvan rá, hogy haragudjunk a másikra. Ilyen helyzet például az is, amikor a párunk elvárja, hogy a fő életcélunk az ő kiszolgálása legyen, illetve bármilyen eszközzel arra kényszerít minket, hogy egy olyan életet éljünk, amilyet nem szeretnénk.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
"A házassággal járó kötelességek közül már rég eltávolították az 'engedelmeskedés' pontot, de egy szó kihagyásánál jóval többet kell tennünk azért, hogy szakítsunk az évszázados hagyományokkal. Sajnos még ma is hajlamosak vagyunk gondolkodás nélkül követni a szüleink példáját. Ha most az én engedélyemre vár ahhoz, hogy csalódást okozhasson a férje elvárásainak, akkor megadom" - fogalmazott a szakember. Emellett arra bátorította a segítséget kérő nőt, hogy merjen végre igazi önmaga, egy ambiciózus, társaságkedvelő és kalandvágyó nő lenni. Ez amiatt is fontos, hogy a gyerekeinek már ne azt a káros, berögzült mintát adja át, miszerint a férj érzései és igényei mindig fontosabbak, mint a feleségé, és a nőnek még akkor is teljesítenie kell a férfi kéréseit - vagy parancsait -, ha nem akarja.
Mikor jön el a boldogság ideje?
A terapeuta arra is rámutatott, hogy a feleségek hajlamosak beletörődni abba, hogy a gondoskodás és a támogatás csak egyoldalú a kapcsolatban. Így a nők gyakorlatilag önként magukra vállalják a mártír szerepét - pedig nem kellene. A szakember szerint, ha megengedjük magunknak, hogy a párunk áldása nélkül is olyan az életet éljük, amilyet szeretnénk, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy muszáj elválnunk. Kiteljesedett önmagunknak hála, akár újra egymásra is találhatunk a társunkkal, és ő is ráébredhet arra, hogy nem esik szét az élete csak azért, mert mi már a saját vágyainkat és álmainkat helyezzük a fókuszba. Ha újra beleszeretünk az életbe, azzal megadjuk az esélyt annak is, hogy partnerünkkel is ismét szerelembe essünk - immár az új, "felnőttebb" énünkkel. "A kérdésre válaszolva pedig: most van itt az ideje annak, hogy ön is boldog legyen. Ne várjon tovább a férje engedélyére" - zárta sorait a terapeuta.
Egyébként, ahogy már korábban megírtuk, a szakemberek szerint vannak olyan jelek, amelyek a közelgő szakításra, válásra figyelmeztethetnek . Ilyen például az, ha a két fél között állandósulnak a veszekedések, és a viták gyakran el is fajulnak. Szintén a kapcsolat megtépázottságát jelzi, ha már nem működik az őszinte és nyílt kommunikáció, meggyengül az egymás iránti kötődés, ráadásul jövőbeli céljaink, terveink is teljesen eltérőek.
Ez is érdekelheti
Ha azt érezzük, hogy már nem akarunk tovább dolgozni a kapcsolatunkért, mert reménytelennek látjuk, hogy bármi jobbra forduljon, az is a válás előszele lehet. "Ha időt, energiát nem kímélve dolgozunk a kapcsolaton, az azt jelenti, hogy szívünkön viseljük a közös jövő sorsát, érzelmileg érintettek vagyunk. Aki viszont már nem foglalkozik ezzel, az elvesztette érdeklődését a partnere iránt" - mondta Laurel House párkapcsolati tanácsadó.
Legjobban: