Élete egy hosszabb-rövidebb szakaszában mindenki megtapasztalja, milyen szinglinek lenni , ahogy talán azt is, mintha ez mást jelentene, mint néhány évtizeddel ezelőtt - fogalmazott az interjúban Rövid Irén. Bár a szinglilét többnyire nem egy állandó élethelyzet, de a statisztikai adatokból jól látható, hogy a társadalom elég népes táborát alkotják az akarva-akaratlanul egyedül élők. Éppen ezért a szakértő fontosnak tartja, hogy a szinglilétet is jobban megismerjük, mivel az összkép korántsem olyan, mint amit a média sugall.
Kutatásában kezdetben csak a 20-39 év közötti egyedül élőket sorolta ide, akiknek nincs gyerekük és soha nem éltek házasságban. Ezt később kiterjesztette a negyvenes éveikben járó egyedülállókra is. A 2001-es és 2011-es népszámlás, valamint a háztartások 10 százalékos mintáját felölelő 2016-os mikrocenzus nem tartalmaz adatokat arra vonatkozóan, hogy a szinglilét kényszer vagy választott életmód-e, így erre ő sem tud választ adni. Ezzel együtt a szociológus úgy véli, hogy a többség inkább csak belesodródik ebbe a többnyire nem állandó élethelyzetbe.
A 2016. évi mikrocenzus adatai szerint a párkapcsolaton alapuló háztartások aránya 2011 után emelkedett, míg az egyszemélyeseké csökkent, de még így is tízből három háztartás egyszemélyes volt. A 20-39 éves szinglik zöme Budapesten él, de magas az arányuk Debrecenben, Szegeden és Pécsett is.
