Az érzelmileg elérhetetlenek általában nem is tudják, mit okoz másokban az ő érzelmektől való tartózkodásuk, de gyakran nem is érdekli őket. Elég gyorsan képesek messzire taszítani bárkit, aki fenyegeti a falaikat - magyarázta a health24.com-nak Alyson Cohen terapeuta. A szakértő szerint ez a típus nem egyenlő a félénk, introvertált partnerrel, hiszen az érzelmileg elérhetetlenek gyakran elég társaságkedvelőnek tűnnek, és szeretnek eljárni otthonról, bulizni, ismerkedni. De ha emögé nézünk, náluk hiányoznak a mélyebb érzelmek.
Miért lesz valaki érzelmileg elérhetetlen?
Számos ok vezethet az érzelmi elérhetetlenség kialakulásához. Néha csak annyi áll a háttérben, hogy az adott személy még sincs annyira oda a partneréért, és nem akar mélyebb kapcsolatot kialakítani vele. Vagy épp egy olyan élethelyzetben van, ami miatt nem tud nyitni egy kapcsolatra - például épp küföldre költözés előtt áll.
De korábbi sérelmek és gyerekkorban kialakult avoidant (szorongó, elkerülő) viselkedészavar is állhat az érzelmi elérhetetlenség mögött. Amikor a gyerek megtanulja elcsendesíteni az érzelmeit és leválik másokról, tudat alatt valószínűleg az motiválja, hogy ha semmit sem érez, akkor semmi sem fáj. A terapeuta szerint viszont a gyermekkorban el nem látott lelki sebek folyamatos szenvedést okozhatnak a felnőttkorban is.
Milyen jelek esetén kezdjünk gyanakodni?
Egy érzelmileg elérhetetlen partnert már az első randevún leleplezhet egy kérdés: ha szóba kerülnek a korábbi párkapcsolatok, és ő egyről sem tud beszámolni, az jelezheti azt is, hogy nem képes mély érzelmi köteléket kialakítani. Érdemes akkor is gyanakodni, ha az illető folyamatosan elérhetetlen - és most nem az érzelmekre célzunk, hanem a mobiltelefonjára, a Messengerre és a személyes találkozókra. Mindenkinek lehetnek sűrűbb időszakai a munkában vagy a magánéletben, de ha rendszeressé válik az elszigetelődés, akkor fogjunk gyanút.
Beszélgetések terén egyébként lehet, hogy viccesnek és lazának tűnik elsőre, de érdemes odafigyelni arra is, mit árul el magáról és mennyire szeret a való élet dolgairól beszélgetni. Ha rendszeresen csak tévéműsorokról, filmekről, sportról, időjárásról folyik a társalgás, az egyértelműen annak jele, hogy nem vagy csak nehezen enged közelebb magához. Az érzelmileg elérhetetlen ember számára az érzelmek a gyengeség jelei, ezért igyekszik elrejteni sajátját. Kerüli a ragaszkodás és az intimitás minden formáját is - szinte biztos, hogy egyetlen simogatás vagy bók sem telik tőle.
Ha ezt diplomatikusan szóvá tesszük neki, szinte biztosan a mi "túl intenzív" érzelmeinkkel lesz valami problémája, és megpróbálhatja úgy alakítani a beszélgetést, hogy mi érezzük rosszul magunkat - az egyébként nagyon is természetes - intimitás iránti vágyaink, igényeink miatt. Ez nem szándékos a részükről, egyszerűen nem ismeri fel az érzéseinket. Ha ezekről mégis próbálunk beszélni vele, egyre messzebbre menekül - mind lélekben, mind fizikailag, ugyanis számára minden közeledés kényelmetlen és ijesztő dolognak számít.
Menthető egy ilyen kapcsolat?
A közös jövő gondolata így a legtöbb esetben elképzelhetetlen. Ha mégis a kapcsolat folytatása mellett döntünk, akkor pedig fel kell készülnünk arra, hogy nem fogjuk tudni megváltoztatni a partnerünket, és arra sincs semmi garancia, hogy egyszer csak jobbra fordulnak a dolgok. Csak akkor lehet erre esély, ha a párunk felismeri, hogy valami nincs rendben és hajlik a kölcsönös megoldáskeresésre, esetleg terápiára is hajlandó eljárni. Rengeteg türelemre lesz szükség, hogy sikerüljön, de közös erőfeszítések árán bekövetkezhet a javulás. Ha azonban csak egyoldalú lépések történnek a kapcsolat megmentésére, az hosszú távon elég fárasztó - nem biztos, hogy érdemes erre áldozni az időnket és az energiánkat.
