Miközben néhány évtizeddel ezelőtt még az orvosok is csak nehezen ismerték fel, addig mára sokkal láthatóbb, ismertebb a pánikbetegség a társadalomban. Sőt néhány beteg manapság hajlamos lehet átesni a ló túloldalára, és mellkasi fájdalmakkal akár hamarabb fordul pszichiáterhez, mint kardiológushoz - mondta el az Indexnek Purebl György pszichiáter, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének igazgatóhelyettese. Hozzátette, a pánikzavar felismerését nagyban segíti, hogy más mentális betegségekhez képest kevésbé stigmatizáló. "Jól vállalható betegséggé vált, amiben nagy szerepe van annak, hogy a médiában megjelent a pánikbetegség" - fogalmazott a szakember.
De mikor beszélünk egyáltalán pánikbetegségről? Miben más ez, mint a pánikrohamok? Először is érdemes szót ejteni a szorongásos rohamokról, amelyek olyankor törnek ránk, amikor valamilyen ijesztő élményt élünk át, például figyelmetlenül lépünk le az úttestre, és csupán a heves dudálás hatására ugrunk vissza az utolsó pillanatban egy közeledő autó elől. Ilyenkor megemelkedik a szervezetben a vérnyomás és a pulzus , illetve hideg-meleg hullámok futnak át a testünkön. A pánikroham is hasonló, csakhogy ez esetben nincs jól értelmezhető kiváltó oka a tüneteknek, amelyek látszólag minden ok nélkül lépnek fel.
Maga az esetenként előforduló pánikroham nem tekinthető még betegségnek, sőt ilyesfajta panaszokat majdnem mindenki átél élete során. Pánikbetegség akkor kezd el kialakulni, amikor a tünetek hatására az érintett elkezdi fejben keresni azok lehetséges forrását. Mellkasi fájdalmak, heves szívdobogás esetén például joggal merül fel valamilyen szívbetegség gyanúja, ami kétségkívül ijesztő - ezáltal csak fokozza a szorongást, önmagát erősítő folyamatot létrehozva. A beteg egyre jobban odafigyel a tünetekre, rövid időn belül pedig kerülni kezdi azokat az élethelyzeteket, amelyekről tudja, hogy előzőleg már pánikrohamot váltottak ki nála.
Ez a viselkedés az alapja a pánikbetegségnek, amely miatt az érintettek végül számos, elsősorban közterületen megvalósuló élethelyzettől rettegni és ódzkodni fognak. A pánikbetegség igen gyakran agorafóbiával is társul. Jellemző tünet, hogy a pánikbetegek mindig a sor szélére ülnek a moziban vagy színházban, hogy probléma esetén minél könnyebben menekülni tudjanak a szituációból.
