A Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyve (DSM - Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders) szerint a többi között a következő kritériumoknak kell teljesülnie ahhoz, hogy valakit testdiszmorfiás zavarral lehessen diagnosztizálni:
- Túlzott foglalkozás nem létező vagy nem kifejezetten látványos, észrevehető testi hibákkal, tökéletlenségekkel.
- Ismétlődő vagy kényszeres viselkedés, például az érintett állandóan ellenőrzi külsejét a tükörben, vagy sokszor vált ruhát.
- Klinikai jelentőség, vagyis a rögeszmének nagymértékű szorongást kell okoznia, vagy gátolnia kell a normális mindennapi életvitelt, tevékenységek elvégzését.
- Étkezési zavartól való elkülönítés, hogy elkerülhető legyen a félrediagnosztizálás.
Gyerekkori traumák és irreális elvárások
A testdiszmorfiás zavar hátterében számtalan ok állhat - írja a betegséget bemutató cikkében a thehealthy.com . Előidézhetik gyerekkorban elszenvedett traumák (elhanyagolás, bántalmazás), bizonyos személyiségjegyek, például perfekcionizmus, egyéb mentális betegségek (szorongás, depresszió), de kialakulásában szerepet játszhatnak az irreális társadalmi elvárások is. Beth Rosenbaum szociális munkás rámutatott, hogy transzneműeket ugyancsak gyakran érint, főleg azokat, akik a tranzíció vagy átmenet állapotában vannak (a két nem közti átmenet folyamata). Trigger lehet ezenkívül a terhesség vagy a szülés utáni időszak is.
Mi figyelmeztethet?
Samantha DeCaro, a The Renfrew Center of Philadelphia egészségközpont egyik munkatársa szerint testdiszmorfiás zavarra utalhat, ha valaki azokra az apró testi tökéletlenségekre függ rá, amelyek teljesen normálisak, és nem valódi problémák. "Ezeket a külső szemlélő vagy egyáltalán nem fedezi fel, vagy csak nagyon nehezen veszi észre" - így a szakember. DeCaro hozzátette, az érintettek a "hibáik" megszállottjaivá válhatnak. A leggyakrabban a test következő részei váltanak ki elégedetlenséget: arc (pl. orr, ráncok), haj, mell- vagy izomméret, nemi szervek. Amennyiben egyébként valaki az izmainak a méretével nincs kibékülve, izomdiszmorfiáról beszélhetünk, ez a testdiszmorfiás zavar egyik típusa - olvasható a Mayo Clinic oldalán.
Az is intő jel, ha valaki csak azért nem akar másokkal találkozni, mert túl vékonynak vagy kövérnek érzi magát - magyarázza Haley Neidich pszichoterapeuta, aki úgy nyilatkozott, hogy a testdiszmorfiás zavarban szenvedők olyannyira szégyellik vélt hibáikat, hogy izolálhatják magukat és elzárkózhatnak mindenféle társas interakciótól. Szintén jellemző, hogy az érintettek állandóan, naponta több órán keresztül a tükör előtt állnak, vizsgálják magukat. Ez a kényszeresség folyamatosan növekvő szorongást okoz, ami meggátolja őket abban, hogy normális életet tudjanak élni, ellássák mindennapi feladataikat. Gyakran végeztetnek magukon szépészeti, plasztikai beavatkozásokat is, ezek azonban csak időlegesen töltik el őket elégedettséggel.
Kezelési lehetőségek
Talán mondanunk sem kell, hogy a testdiszmorfiás zavar nagyon veszélyes betegség, kezeletlenül akár öngyilkossághoz is vezethet - kiemelten fontos tehát, hogy az érintettek időben szakemberhez kerüljenek. Sajnos azonban a testdiszmorfiás zavarban szenvedők jellemzően nem érzik, hogy viselkedésük kóros, így jobbára a környezetükben lévők figyelmességén múlik, hogy még azelőtt orvosi felügyelet alá vonják őket, mielőtt valamilyen nagyobb baj történne.
Általánosságban elmondható, hogy a gyógyszeres kezelés és a kognitív viselkedésterápia hatékony lehet a testdiszmorfiás zavarral élők gyógyításában. A kezelés természetesen nagyban egyénfüggő, illetve meghatározhatja az is, társulnak-e a testdiszmorfiás zavarhoz más betegségek, például étkezési zavar , személyiségzavar, poszttraumás stressz szindróma. Amennyiben nagyon súlyos az érintett állapota, tehát képtelen arra, hogy mindennapi teendőit ellássa, vagy veszélyes önmagára, kórházi kezelés szükséges.
