A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar vagy ADHD egy nagyon elterjedt idegrendszeri fejlődési rendellenesség. Leggyakrabban gyermek- és serdülőkorban diagnosztizálják, de az is előfordul, hogy valakiről csak felnőttkorában derül ki, hogy érintett. Az ADHD főbb tünetei közé tartozik a koncentrációs zavar, a csapongó figyelem, a túlzott aktivitás/impulzivitás, illetve a feledékenység is. A Healthline cikke szerint a világon jelenleg körülbelül 8 millióan élnek ADHD-val, köztük sok híresség is. A lap gyűjtése alapján az alábbiakban mi is bemutatunk néhány ismert érintettet.
Michael Phelps
Az amerikai úszófenoménnál kilencéves korában diagnosztizáltak ADHD-t. A zavar nagyon megnehezítette számára az iskolát: túlságosan sokat izgett-mozgott, nem tudott figyelni az órákon, és a különféle feladatok megoldásával is nehezen boldogult. „A tanárok teljesen másképp bántak velem, mint az osztálytársaimmal. Egyikük azt mondta, belőlem soha nem lesz semmi, és soha nem leszek sikeres” – nyilatkozta Phelps a People -nek.
Bár a gyógyszerek sokat enyhítettek a tünetein, Phelpst végül az úszás tanította meg arra, hogy birkózzon meg az ADHD-val: a szigorú edzési rutin és a víz nyugtató hatása rengeteget javított az állapotán. „Azt hiszem, számomra az volt a legnagyobb dolog, hogy rájöttem, nyugodtan megnyílhatok és segítséget kérhetek. Ez mindent megváltoztatott. Most már képes vagyok a lehető legteljesebben élni az életemet.”
Adam Levine
A Maroon 5 frontembere az Additude -nek mesélt arról, mennyire küzdelmes volt a gyerekkora. Mint elmondta, míg a többi gyerek képes volt nyugodtan ülni, befejezni a feladatait, koncentrálni, neki ez nagyon nehezen ment. Bár a szüleinek köszönhetően már korán fény derült arra, hogy ADHD-s, és meg is kapta a szükséges kezelést, koncentrációs problémái felnőttként is megmaradtak.
„Néha gondjaim voltak a dalírással és a strúdiófelvételekkel. Nem mindig tudtam koncentrálni és befejezni mindent, amit kellett. Emlékszem, egyszer a stúdióban voltam, és kb. 30 ötlet volt a fejemben, de egyiket sem tudtam leírni, felvenni” – magyarázta az amerikai énekes, aki emiatt újra orvoshoz fordult. A szakember közölte vele, hogy az ADHD-ja nem múlt el, továbbra is fennáll, hiszen egy élethosszig tartó zavarról van szó.
„Az ADHD nem rossz dolog, és attól még, hogy valaki érintett, nem szabad másnak éreznie magát a többi embertől. Minden ADHD-snak azt üzenem, hogy ne feledjék, nincsenek egyedül. Sokan vannak, akik ugyanazon mennek keresztül, mint ők.”
Paris Hilton
Az amerikai valóságshow-sztár 12 éves kora óta gyógyszert szed az ADHD miatt. Saját bevallása szerint akkor volt a legnehezebb számára a zavarral való együttélés, amikor 2007-ben 23 napot börtönben töltött egy szabálysértés miatt. „Nehéz odafigyelnem a dolgokra” – mondta el Larry King amerikai műsorvezetőnek adott interjújában , ahol arról is beszélt, hogy ennek ellenére az ADHD soha nem hátráltatta őt a szakmai vagy a magánéletében. „Mindenhol jól elboldogulok” – szögezte le.
Solange Knowles
Amikor először diagnosztizálták nála az ADHD-t, az amerikai énekesnőt nem nyugtatta meg, hogy végre megkapta a választ a kérdéseire. Felkeresett egy másik orvost is, hogy másodvéleményt kérjen. „Nem hittem az első orvosnak. Meg voltam róla győződve róla, hogy ez csak valami kitaláció, és így akarnak rávenni arra, hogy megvegyem a gyógyszereket. Aztán a második orvos megerősítette, hogy valóban ADHD-s vagyok” – nyilatkozta a BET -nek.
Knowles egyébként kitért rá, hogy számos, a zeneiparban dolgozó embernél lát ADHD-ra utaló tüneteket. „Úgy tűnik, mintha nagyon sokan érintettek lennének. Memóriaproblémák, valamibe belekezdeni, majd nem fejezni be…ezek tipikus ADHD-tünetek.”
Zooey Deschanel
Sokak számára meglepő lehet, hogy Zooey Deschanel ADHD-val él. Az amerikai színésznő ugyanis nem nagyon beszél erről, de egy korábbi blogbejegyzésben meglepő őszinteséggel számolt be arról, mi segít neki „fókuszban maradni”, és az ADHD-val járó jellegzetes panaszokra is utalt. „Te egy nem gyógykezelt felnőtt vagy figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarral, aki szeret kézműveskedni? Én igen! Alig van türelmem megírni ezt a bevezetést (már négyszer álltam fel közben a géptől), ezért a csapongó elmémet olyan projektekre kell összpontosítanom, amelyeket nagyon gyorsan be lehet fejezni. Elismerem, hogy soha nem fogok olyasmit befejezni, amihez bármennyi türelem is kell, ezért úgy döntöttem, hogy ez a blog olyan ’kreálmányokról’ fog szólni, amelyeket tényleg be tudok fejezni.”
