Fontos, hogy másokon segíts, de magadról se feledkezz meg! Így kezdd el az önszeretetet

A pszichológiai kutatások egyre több bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy az önmagunkhoz fűződő viszony nagyban befolyásolja a stresszkezelésünket, kapcsolatainkat, sőt még immunrendszerünket is. De mit is jelent pontosan az önszeretet, és hogyan alakítható ki? 

Mi is az önszeretet?

Az önszeretet nem csupán annyit jelent, hogy „szeretem magam”. Sokkal inkább egy tudatos, elfogadó és együttérző hozzáállás önmagunkhoz a hibáinkkal, gyengeségeinkkel, esetleges múltbeli rossz döntéseinkkel együtt.

Kristin Neff pszichológus, az önelfogadás kutatója szerint az önszeretet három fő összetevőből áll:

• Önmagunk iránti kedvesség – az önkritika helyett együttérzést gyakorlunk magunkkal szemben.
• Közös emberi tapasztalat tudata – felismerjük, hogy mindenki küzd problémákkal, nem vagyunk egyedül.
• Tudatos jelenlét (mindfulness) – figyeljük, de nem ítéljük meg az érzéseinket.

Ez a fajta hozzáállás nem csak „lelki komfortzóna”, hanem az önbizalom, reziliencia és egészséges határok alapja is.

Miért fontos az önszeretet?

Aki tisztelettel, elfogadással és együttérzéssel viszonyul önmagához, az:

• jobban kezeli a stresszt;
• kevesebb szorongást és depressziót él meg;
• egészségesebb kapcsolatokat épít;
• és még a testi egészségét is jobban óvja – például tudatosabban táplálkozik vagy hamarabb kér orvosi segítséget.

Több tanulmány is kimutatta, hogy az önmagunkkal szembeni együttérzés csökkenti a kortizolszintet (stresszhormon), növeli az érzelmi stabilitást, sőt még a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát is mérsékli. 

Az önszeretet fejlesztésének lépései

Bár az önszeretet nem egyik napról a másikra alakul ki, tudatos gyakorlással fejleszthető. Íme néhány egyszerű, de hatékony módszer:

• Figyeld meg, hogyan beszélsz magadhoz nehéz helyzetekben! Váltsd le a túlzó önkritikát empatikusabb, támogató mondatokra. Például „Elrontottam, de tanulok belőle.”

• Vezess hálanaplót! Minden nap írj le 2-3 dolgot, amit értékelsz magadban, amit aznap jól csináltál, vagy amiért hálás vagy. Ez segít az önértékelésed kiegyensúlyozásában.

• Jelöld ki a határaidat! Tanuld meg felismerni, hol végződsz te, és hol kezdődnek mások! Az önszeretet egyik jele, hogy nemet tudunk mondani, amikor szükséges.

• Törődj magaddal! Az alvás, a mozgás, a pihenés, a tápláló étkezés mind az önmagunkkal való törődés eszközei. Ne sajnáld az időt a „lemerült akkumulátor” feltöltésére.

• Légy jelen a mostban! Meditációval, légzőgyakorlatokkal, vagy akár egy séta során is gyakorolhatod a pillanatban való jelenlétet. Ez segít leválni a múlt hibáiról és a jövő félelmeiről.

Amit nem jelent az önszeretet

Fontos tisztázni: az önszeretet nem jelent felsőbbrendűséget, önigazolást vagy önmagunk „felmentését” minden felelősség alól. Nem zárja ki az önreflexiót, de azt nem önostorozásként, hanem fejlődési lehetőségként kezeli.

Az önszeretet: megelőzés, nem utólagos mentés

Sokszor csak akkor kezdünk el magunkkal törődni, amikor már baj van – kiégés, szorongás, párkapcsolati válság formájában. Pedig az önszeretet olyan, mint az immunrendszer: nemcsak akkor kell foglalkozni vele, amikor betegek vagyunk, hanem előtte is. A rendszeres „belső karbantartás” nemcsak kiegyensúlyozottabbá tesz, hanem hosszú távon javíthatja az életminőséget is – mentálisan és fizikailag egyaránt.

A kutatások szerint az önmagukkal együttérző emberek 

• ritkábban halogatnak; 

• többször kérnek segítséget, és 

• nagyobb eséllyel gyógyulnak ki a depresszióból is.