A negatív életesemények után jön a depresszió?
A depresszió kezelésénél a pszichoterápia elengedhetetlen része a gyógyulási folyamatnak. A pszichés betegségek szinte mindegyikére igaz az állítás, hogy a kombinált gyógyszeres és pszichoterápiás megoldás vezet a legjobb eredményre, de a depresszió számos formáját például kizárólag ez utóbbival lehet kezelni. Ebbe a csoportba tartozik például a disztímia, a hosszú ideig tartó kóros lehangoltság, amely sajátos személyiség talaján bontakozik ki. A negatív életeseményeket követően kialakult hangulati zavart szintén pszichoterápiával lehet kezelni.
Talán ami a legfontosabb a depressziós emberek pszichoterápiás kezelésénél, az az, hogy a terapeuta füle ki legyen hegyezve bármilyen, az öngyilkossági szándékkal kapcsolatos megjegyzésre, utalásra. A hangulati zavarok fennállásakor különösen nagy az öngyilkossági kísérlet elkövetésének esélye, és ez nem feltétlenül derül ki abban a pár percben, amíg az orvos felírja az antidepresszáns következő adagját.
A kanapé nem a pihenés helye
A biológiai módszerek mellett számos pszichoterápiás lehetőség áll a beteg rendelkezésére. Míg régebben a pszichodinamikus irányzat volt a legnépszerűbb, ma már fokozatosan tért hódítanak a kognitív technikák. A pszichodinamikus irányzat szabad asszociációs módszer segítségével tárja fel a depresszió mélyén gyökerező problémákat . Célja, hogy csökkentse a beteg függőségigényét, és felvértezze a veszteségekkel és kudarcokkal szemben. Ez a fajta pszichoterápia azonban általában hosszú - egy-másfél évig tarthat -, és a depressziós betegek gyakran túl fásultak és passzívak ahhoz, hogy részt vegyenek a kemény munkát igénylő gyógyulásban. Általában feladják akkor, amikor rájönnek arra, hogy a terápia intenzív részvételt igényel és nem jár elég gyors sikerrel.
Mozi és vásárlás receptre
A viselkedésterapeuták elsősorban az örömteli élethelyzetek biztosításában segítenek, megerősítik a nem depressziós viselkedést. Ezt úgy teszik, hogy figyelmen kívül hagyják a kliens lehangolt megjegyzéseit, ellenben reagálnak a pozitív és a konstruktív megnyilvánulásokra. Betegeiknek "örömforráslistát" kell összeállítaniuk - lám, ez is házi feladat! -, és az élvezetet szerző tevékenységeket napi rendszerességgel kell gyakorolniuk.A terapeuták gondot fordítanak arra is, hogy segítsenek a beteg szociális készségeinek fejlesztésében.
A kognitív pszichoterápia elsődleges célja a beteg pozitív megnyilvánulásainak elősegítése saját magával szemben. A depressziós emberre jellemző a negatív hozzáállás - "engem biztos mindenki utál", "nekem semmi sem sikerül" -, és ez az a gondolkodásmód, amelyről a terapeuta viszonylag gyorsan szoktatja le betegét. Az ő házi feladatuk a negatív gondolatok, és előhívásuk körülményeinek feljegyzése, amelyeket fokozatosan kell felcserélni az alternatív pozitív gondolkodásmóddal.
Az interperszonális pszichoterápia szerint több olyan, az emberi kapcsolatokat érintő problémakör van, amely depresszióhoz vezethet. Ezek közé tartozik például a gyász , vagy az emberi kapcsolatokat jellemző "szociális sutaság", félénkség, zárkózottság. A terapeuta az ülések során azzal szembesíti a pácienst, hogy viselkedésének milyen hatása lehet másokra. Megpróbál úgy reagálni a beteg negatív megnyilvánulásaira, ahogy azt feltehetően a környezete, hozzátartozói is tennék - ha nem lenne szoros kapocs közöttük.
A túlsó póluson is hatékony
A mániás depressziós esetében az orvosok gyakorlatilag soha nem alkalmaznak pszichoterápiát önmagában, csak a kezelés részeként. Ez történhet egyéni vagy csoportos terápia formájában. A legfontosabb témák, amelyeket ezek az ülések érintenek, a felvilágosítással, a gyógyszerszedés szükségességével vannak kapcsolatban. Szintén lényeges a családi és társas kapcsolatokról történő beszélgetés, illetve az olyan jellegű problémamegoldás, amely az életvitelt, a munkát és a tanulmányokat érinti.
