Noha az emberi aggyal kapcsolatban vannak olyan részletek, amelyeket még nem tárt fel az orvostudomány, de csak azért mellőzni az antidepresszánsokat, mert a hatásmechanizmus leírása nem mindenhol és nem mindenki számára férhető hozzá, vétek lenne – mondta a Qubitnek Rihmer Zoltán Széchenyi-díjas professzor, pszichiáter, neurológus és farmakológus szakorvos. Szerinte nagyon sokat tudunk ezen gyógyszerek hatásmechanizmusáról, bőven eleget ahhoz, hogy több évtizede biztonsággal és eredménnyel alkalmazzuk őket.
Mi az, amit tudunk?
A depressziót az agy kémiai egyensúlyának felborulása okozza. Mivel az egyensúly többféleképpen borulhat fel, és hosszú távon akár az agyszerkezetre is hatást gyakorolhat, gyümölcsözőbb az a megközelítés, hogy miként lehet helyreállítani ezt a felborult egyensúlyt.
A depresszió kialakulása mögött többnyire van genetikai hajlam is, amelyet a pszichoszociális stresszorok tudnak aktiválni. Ilyenkor tapasztalja meg a beteg a kémiai egyensúly felborulását, és ez az, ami gyógyszerekkel hatékonyan kezelhető, míg pszichoterápiával önmagában csak lassan érhető el eredmény.
A gyógyszerek mellett vannak még biológiai terápiák, amelyeket a modern pszichiátria is alkalmaz. Ezek közé sorolható a fényterápia, az alvásmegvonás és a ma már csak nagyon ritkán, a gyógyszeres kezelésre nem reagáló pácienseknél alkalmazott elektrokonvulzív kezelés.
Mit jelent az egyensúly felborulása?
Amikor a kémiai egyensúly felborul, a kutatók három neurotranszmitter mennyiségének ingadozására, elsősorban csökkenésére gondolnak. Ez a három hormonszerű molekula a dopamin, a noradrenalin (vagy más néven norepinefrin) és a szerotonin.
Az, hogy éppen melyik anyagból alakul ki hiány, befolyásolhatja a tüneteket, és ennek megfelelően kell a gyógyszert is kiválasztani. Előfordulhat, hogy az elsőnek kiválasztott szer nem hatékony, ekkor egy bizonyos idő után váltani kell. Ha a harmadik, negyedik héten sem jelentkezik a kívánt javulás, általában gyógyszert kell váltani.
Gyógyszerek, hatóanyagok
Az antidepresszívumok több csoportját is olyan gyógyszerek teszik ki, amelyek a felsorolt neurotranszmitterek (agyi ingerületátvivő anyagok) visszavételét gátolják. Egyesek mindhárom ilyen molekulára hatással vannak, mások szelektíven egy-egy molekula visszavételét gátolják.
Az első antidepresszánsok a triciklikus vagy tetraciklikus antidepresszívumok voltak, ezek hatékonysága a mai napig a legjobbak között van. Több mint ötven éve vannak forgalomban, de mellékhatásaik miatt további gyógyszercsoportok váltak népszerűvé. Ezek a szerek a szerotonin, a noradrenalin (norepinefrin) és a dopamin visszavételének gátlását egyaránt ellátják, vagyis a szinaptikus résben nagyobb koncentrációban lesznek jelen a molekulák, mint a gyógyszer nélkül.
A szelektív szerotonin-visszavétel gátlók (SSRI) és szelektív noradrenalin-visszavétel gátlók (SNRI) csoportjaiba olyan gyógyszerek tartoznak, amelyek vagy a szerotonin, vagy a noradrenalin mennyiségét emelik meg (akadályozzák a visszavételt). Rihmer elmondta ezekkel kapcsolatban, hogy a piacon is viszonylag újnak számító gyógyszerek, amelyek mellékhatásai kedvezőbbek, mint a triciklusos antidepresszívumoké.
A MAO-bénítók (monoaminooxidáz-bénítók) olyan gyógyszerek, amelyek nem a visszavételt gátolják, hanem a neurotranszmitterek lebontását. Rihmer professzor kifejtette, hogy a szinaptikus résben a molekulák száma azon múlik, hogy milyen ütemben történik a visszavétel és a lebontás, tehát a magasabb koncentráció elérhető azzal is, ha az utóbbit gátolják. A MAO-bénító gyógyszerek mellékhatásprofilja nem olyan kedvező, mint a szelektív reuptake-gátlóké, viszont sok esetben az egyetlen hatásos gyógyszercsoportot jelentik.
Léteznek kettős hatású gyógyszerek is, amelyek egyszerre hatnak vagy a szerotonin és a noradrenalin, vagy a noradrenalin és a dopamin visszavételére vagy felszabadulására. Az ilyen gyógyszerek könnyen tolerálhatók, mellékhatásaik kedvezőbbek, mint a többi gyógyszercsoporté, de ez még önmagában nem elég ahhoz, hogy valóban hatásosak legyenek.
