Ralitza Gueorguieva és a Yale Egyetem munkatársai az antidepresszáns terápiával szembeni válaszadási készséget meghatározó tényezőket tervezték feltérképezni. Elemzésükhöz hét korábbi tanulmány eredményeit használták fel, melyek a duloxetin nevű anyagra és más gyógyszerek hatékonyságára irányultak. A teljes vizsgálati csoport mintegy 2500 súlyos depresszióban szenvedő betegből állt.
A placebós csoport tagjai általában állapotuk enyhe javulásáról számoltak be. Azonban a duloxetint, illetve más antidepresszánst szedőket két csoportra lehetett osztani: többségük tünetei csillapodtak, egy mérhető kisebbségnél viszont nem következett be javulás.
Az első néhány hónap alapján az első csoportot válaszadóknak, a másodikat nem válaszolóknak nevezték el (nem jött létre a terápiás válasz). A gyógyszer hatástalansága azért is jelent problémát, mivel a kezelés mellékhatásokkal jár, jelentkezhetnek például gyomorbántalmak, alvási nehézségek. Ugyanakkor a placebo esetén ilyen problémákkal nem kell számolni.
A statisztikai elemzés szerint öt betegből négyen minden szerre reagáltak, a duloxetin esetén a válaszadók aránya 84 százalék volt, 16 százaléknál nem jelentkezett javulás. A kezelés első pár hetében való változás ugyanakkor kritikus lenne a gyógyulás szempontjából. A szakértők szerint az egyéni különbséget a genetikai változatosság mellett a depresszió típusa is meghatározhatja, azonban ezen faktorokat további kutatásoknak kell feltárniuk.
Animáció: HáziPatika.com
