Egyikünk sem tisztán extro- vagy introvertált, hiszen mindannyian vegyes jellemzőket hordozunk magunkban. Alapvető tulajdonságaik alapján azonban az emberek többsége úgy érzi, hogy az egyik típus jellemzőbb rá, mint a másik.
Az ambivertáltak viszont ugyanannyira érzik magukat extrovertáltnak, mint amennyire introvertáltnak. Emiatt tehát jellemzően a külső vagy belső hatások alapján döntik el, melyik irányba billenjen el viselkedésük az adott helyzetben – olvasható a mentális és lelki egészséggel kapcsolatos edukációval foglalkozó Mélylevegő Projekt egyik közelmúltbeli posztjában. A csapat összefoglalója alapján az alábbiakban bemutatjuk azt az 5 jelet, amely arra utalhat, hogy talán mi magunk is az ambivertáltak csoportját erősítjük.
Az ambivertált személyiségtípus jellemzői
„Mindnyájunkra jellemző, hogy kedvünktől, céljainktól vagy a másokkal való interakció kontextusától függően változik viselkedésünk, az ambivertáltak esetében azonban ezzel kapcsolatban nem figyelhető meg egy állandóbb mintázat. Ezért lehetséges, hogy egyik szituációban egyértelműen extrovertáltnak, míg egy másikban introvertáltnak ítélnénk meg őket” – mutatott rá a témát kidolgozó Borsódi Anett.
Csakhogy bizonyos esetben nemcsak ismerőseink, hanem saját magunk személyiségtípusának meghatározása is nehézséget jelenthet. Elképzelhető, hogy mi is ambivertált, vagyis kevert személyiséggel rendelkezünk, ha:
- az extro- és az introvertált típus jellemzése sem illik ránk igazán, valamilyen módon mégis mindkettő igaz ránk;
- jól alkalmazkodunk mások személyiségéhez – a beszédesebb barátaink társaságában inkább a hallgató, csendesebb szeretteink mellett pedig inkább a csevegő szerepet vesszük fel;
- szeretünk társaságban lenni, de leginkább csak külső szemlélőként vagyunk jelen – ám ha mégis a középpontba kerülünk, az is örömmel tölthet el bennünket;
- szívesen ismerkedünk meg új emberekkel, de leginkább csak akkor, ha a barátaink is velünk vannak;
- szeretünk szórakozni és bulizni, nem okoz gondot nekünk a tömeg elviselése – egyszer azonban elfáradunk, és nem vágyunk másra, csak arra, hogy minél előbb hazaérhessünk és pihenhessünk.
Személyiségek kavalkádja – nincs jobb vagy rosszabb
Az edukációs posztban kiemelték azt is, hogy a három említett személyiségtípus – vagyis az introvertáltság, az extrovertáltság és az ambivertáltság – egyaránt normális, illetve teljes mértékben egészséges. Egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál: az introvertált-extrovertált tengely csupán „egy olyan spektrum, amelyen személyiségünk alapján mindnyájan elhelyezkedünk valahol”.
Saját magunk ilyen módon történő definiálása tehát nem azért fontos, hogy másokkal hasonlítgassuk és versenyeztessük magunkat. Személyiségünk kategorizálásának egyetlen célja, hogy jobban megismerjük magunkat, és tisztában legyünk erősségeinkkel, valamint nehézségeinkkel. Ha pedig a jövőben ezek alapján hozzuk meg döntésünket és alakítjuk életünket, azzal nagyon sokat tehetünk önazonosságunk erősítéséért, illetve lelki és mentális jóllétünk javításáért.
