Megmenthették volna Robin Williamset?

Hiába hívják az öngyilkosságot "időleges problémára adott állandó megoldásnak", a krónikus vagy visszatérő depresszió korántsem időleges - írja Katz James, a kevinmd.com oldalon . Az ilyen állapotban levők ugyanis nap mint nap megküzdenek azért, hogy az őket körülvevők érzelmi állapotára vagy szintjére jussanak, meglévő életerejüket arra fordítják, hogy a lehető legstabilabban maradhassanak, ez az erőfeszítés pedig szívproblémákhoz és más fizikai problémákhoz vezethet. Az öngyilkosságok száma pedig elenyésző ezen fizikai okokhoz képest.

Hatvanhárom éves korában halt meg Robin Williams Oscar-díjas hollywoodi komikus, színész, rendező és producer. Halála után kiderült, hogy a szorongáson és depresszión kívül korai stádiumban lévő Parkinson-kórtól is szenvedett. A színész egy övvel akasztotta fel magát San Francisco környéki otthonában. A cikk szerzője úgy véli, a középkorúak és az idősek öngyilkossága beismerése annak, hogy elhasználták vitalitásukat és előfordulhat, hogy időleges megoldásaikkal - legyen az terápia, orvosságok, függőségek, kreativitás, házasság vagy önsegélyező csoportok - már nem tudják kiegyensúlyozni állandó problémájukat. Mégis, a depresszióval küzdők enyhülést nyernek tehetségeik kimutatásából: amikor az általuk választott kifejezési móddal tudnak foglalkozni, visszanyerik energiájuk egy részét.

A mai társadalomban észlelhető számos öngyilkosság eredhet abból a hiedelemből, hogy a család és a közösség "jobb lesz", ha valaki már nem alkotja majd azok részét. Előfordulhat, mondja Katz, hogy Robin Williams is, aki millióknak adott boldogságot, úgy gondolta, hogy családja és a világ boldogabb lesz, ha nem lesz már köztük úgy, hogy önmagát egy kimerült emberként látja - ami a középkorúak és idősek mentsége ilyenkor.

A cikk szerzője szomorúan veszi tudomásul, hogy tragikusan elhunyt színész utolsó napjait kellene, hanem az azt megelőző időszakot és csodálni azt, hogy a szomorúsággal folytatott napi csatái ellenére is olyan sok jót tudott nyújtani a világnak.