A szakmai ajánlások szerint a hiperaktív gyermekek kezelését 6 és 12 éves kor között érdemes elkezdeni (tehát, amikor iskolába kerül és ott komoly problémákat okozhat a figyelem, a koncentrálás képességének hiánya), megfelelő diagnózis és ADHD-s besorolás után. Természetesen, ki kell deríteni, hogy a hiperaktivitás mellé társul-e valamilyen más betegség vagy zavar, illetve ki kell zárni, hogy nem-e valamilyen más élmény vagy rendellenesség okozza a figyelem hiányát vagy a tanulási nehézségeket. Ehhez a szülők, gondviselők és a tanárok, tanítók együttműködése szükséges.
Kutatások bizonyítják, hogy a kombinált terápiák - azaz a szülői tanácsadás, a pszichoterápia, a megfelelő oktatási és nevelési módszerek, valamint a gyógyszeres kezelés - sokkal hatásosabbak, mint ha csak gyógyszerrel vagy csak terápiával kezelnék a gyereket. Ehhez pedig elengedhetetlen a pszichiáter vagy pszichológus szakértő.
A pszichológus, pszichiáter segíthet a hiperaktív gyermeknek és családjának a betegség diagnosztizálásában és a gyógyszeres kezelés beállításában. Adhat tanácsot közvetlenül a szülőknek, a tanároknak, sőt a gyereknek magának is, de családterápiával is támogatást nyújthat.
Terápia: ne önmagában!
Pszichoterápiára elsősorban azoknak a hiperaktív gyerekeknek lehet szüksége, akiknél a gyógyszeres kezeléssel nem lehet jelentős eredményeket elérni (ilyen a diagnosztizált gyerekek közel egyötöde), illetve, akiknek a viselkedése megnehezíti, hogy jól működő társas kapcsolatokat alakítson ki. Amerikai szakértők szerint a pszichoterápia önmagában nem kifejezetten hatékony az ADHD-s gyermekeknek. Egy hiperaktív gyerek ugyanis nem mindig van tudatában a cselekedeteinek, és nehezen tudja "kívülállóként" megfigyelni saját magát, mint ahogy az sem mindig sikerül neki, hogy a másokkal való interakcióit megítélje. Gyakran felelőtlen, nem képes szembenézni a cselekedete következményeivel és hajlamos lehet arra, hogy másokat (vagy a körülményeket) hibáztasson. Emiatt nehezen tudja kifejezni, illetve elemezni az érzéseket, és az is nehéz lehet a számára, hogy meglássa az összefüggéseket a viselkedése és a következmények között.
A terápiának inkább abban lehet szerepe, hogy a gyerek önértékelésén, önbecsülésén, illetve negatív hozzáállásán változtasson. Szintén jótékony hatású lehet az ADHD-t gyakran kísérő zavarok (mint amilyen a depresszió, az idegesség, a félénkség) kezelésében.
Mennyi a normál nyugalmi pulzus, és mikor a legjobb megmérni?
Nyereményjáték szabályzat 2025.11.
Pszichoterápia az egész családnak?
A párterápia, családterápia gyakran nemcsak az érintett gyermeknek tesz jót, abból a szülők és a testvérek is profitálhatnak. Egy hiperaktív gyerek ugyanis rengeteg figyelmet igényel, a családtagok könnyen azt érezhetik, hogy csak körülötte forog a világ, sok mindent fel kell áldozni a napirend érdekében. Emiatt a szülők könnyen konfliktusba keveredhetnek egymással, a testvérek pedig féltékenységet érezhetnek, amiért a másikkal sokkal többet foglalkoznak.
A szülők közötti kapcsolatban is lehetnek időnként hullámvölgyek az ADHD-s gyerek miatt: az egyik fél könnyen érezheti magát elhanyagolva, mellőzve, míg a másik kimerültségre, "feloldódásra", a saját igényeinek háttérbe szorítására panaszkodhat. A párterápia, családterápia segíthet megoldani a konfliktusokat és feloldhatja a frusztrációkat, így a szülők, sőt az egész család erősebb egységként tudja a hétköznapi problémákat kezelni.
Legjobban: