„Olyan, mintha egy démon uralná a gondolataid” – fogalmazott az adásban az amerikai médiaszemélyiség. A visszautasításra érzékeny diszfória (angolul rejection sensitive dysphoria, RSD) azt az erős emocionális fájdalmat írja le, amely akkor jelentkezik, ha az érintettek úgy érzik, elbuktak valamiben vagy visszautasították őket. A probléma gyakran társul figyelemhiányos hiperaktivitáshoz (ADHD), amellyel korábban szintén diagnosztizálták Paris Hiltont. Ugyanakkor, mint azt Georgia Chronaki, a Lancashire-i Egyetem pszichológus kutatója írja a The Conversation oldalán, az elutasítással szembeni túlérzékenység nem egy hivatalos diagnózis, még ha maga a jelenség nagyon is valós.
Paris Hilton betegsége: a visszautasításra érzékeny diszfória tünetei
Amikor RSD-ről beszélünk, valójában két fontos, egymással szorosan összefüggő pszichológiai fogalom kerül előtérbe: az érzelemszabályozás és a visszautasítással szembeni érzékenység. Előbbi egy gyűjtőfogalom, amelyet az ember azon készségeire használunk általánosságban, amelyek révén képes szabályozni az érzelmi reakcióit bármilyen helyzetben. A visszautasítás miatti félelem is lényegében ehhez kötődik. Azt jelenti, hogy az emberben erős érzelmi reakciót vált ki, ha mások visszautasítják, legyen szó tényleges vagy pusztán vélt visszautasításról. Mindez kiválthat dühöt, szégyent, teljes összeomlást vagy indulatos mentegetőzést is akár.
Egészséges érzelemszabályozás révén képesek vagyunk akkor is kontroll alatt tartani érzelmeinket, ha rendkívül stresszes vagy feszült helyzetbe kerülünk. Természetesen ez nem mindig egyszerű. Az érzelemszabályozási nehézségek az emberi lét szerves részét képezik, ugyanakkor élettapasztalataink is nagyban meghatározzák, hogy egy adott helyzetben hogyan érzékeljük és szabályozzuk érzelmeinket. Ha például valakit gyerekként gyakran kritizáltak otthon a szülei, nagyobb valószínűséggel küzd később önértékelési zavarokkal. A rólunk és nekünk mondott negatív megjegyzések ugyanis belénk ivódnak, így a jövőben is érzékenyebben reagálunk a kritikákra.
Az ADHD hatása az érzelemszabályozásra
Chronaki cikkében rámutat: az ADHD-vel élő gyerekek 25-45, valamint az ADHD-s felnőttek 30-70 százaléka érzelemszabályozási nehézségekkel küzd. Ezek a nehézségek gyakran vezetnek katasztrofizáláshoz, mások hibáztatásához és visszautasítással szembeni túlérzékenységhez. Az érintett ADHD-sokat érő – vélt vagy valós – visszautasítás és kritika pedig rendkívül megterhelővé válhat érzelmileg. Vannak, akik igyekeznek elrejteni érzéseiket, mások viszont könnyen túlterhelődhetnek, ami érzelmi kirohanásokat vagy visszahúzódást, elzárkózást eredményezhet. Mindez pedig könnyen alááshatja nemcsak az emberi kapcsolatokat, de akár az iskolai, munkahelyi kötelességek hatékony teljesítését is a mindennapokban.
Bár az ADHD-hoz kötődő érzelemszabályozási nehézségek pontos okai nem tisztázottak, a területen zajló kutatások többféle lehetséges mechanizmust is feltártak napjainkra. Chronaki és munkatársai korábban például publikáltak egy kutatást, amelyben 6-11 éves fiúk agyhullámait hasonlították össze. A résztvevők egyik csoportját ADHD-val diagnosztizálták. Mindannyiuknak több felvételt is meg kellett hallgatniuk, amelyeken különböző emberek különböző érzelmi állapotban beszéltek. Mint kiderült, az ADHD-val élők fiúk agya különösen aktív volt, amikor dühös, ijesztő beszédet kellett hallgatniuk. A kutatók szerint ez arra utal, hogy az érintettek sokkal érzékenyebben reagálnak a másoktól érkező fenyegető fellépésre. Más vizsgálatokból pedig azt lehetett kiolvasni, hogy az ADHD-sok nemcsak érzékenyebben fogadják az elutasítást kortársaik részéről, de közben kisebb agyi aktivitást is vált ki náluk, amikor viszont elismerik, elfogadják őket.
Az elutasítással, kritikákkal kapcsolatos negatív élmények komoly kihatással lehetnek az agyfejlődésre. A pontos összefüggést egyelőre a tudomány sem tudta feltárni, mindazonáltal kutatások igazolják, hogy az elutasítottság kapcsán átélt tapasztalatok ADHD esetén is jelentősen formálhatják, ahogyan az agy fejlődik. Megfigyelték például, hogy azon 9-13 évesek körében, akik sok stresszes helyzetet éltek már meg, az ADHD tünetei is intenzívebben jelentkeznek. Egyszersmind agyuk egyes régiói is más működési mintázatot mutatnak, összehasonlítva az enyhébb ADHD-s tünetekkel küzdő gyerekek agyával.
Fontos azonban megemlíteni, hogy nem az ADHD az egyetlen zavar, amely kapcsolatba hozható a visszautasítással szembeni túlérzékenységgel. Utóbbi szintén gyakran előfordul a többi között autizmushoz, borderline személyiségzavarhoz, depresszióhoz és szorongáshoz társulva is. Ami különbözik, hogy más-más módon manifesztálódik. ADHD esetén például az érintettek jellemzően gyakran nagyon erős érzelmekkel reagálnak a nehéz helyzetekre. Ezzel szemben az autisták inkább hajlamosak visszahúzódóbbá válni.
Hogyan csillapítható a túlérzékenység?
Az ADHD kezelésére felírt gyógyszerek bizonyos esetekben átmenetileg enyhíthetik az elutasítással szembeni túlérzékenység okozta érzelmi stresszt is. Meg nem szüntetik azonban azt teljesen. Chronaki szerint előnyösebb stratégia, ha inkább olyan környezetet teremtenek az ADHD-val élők számára, amely támogatja őket. Hasznos, ha az érintettek olyan helyzetekben tehetik próbára magukat, ahol az érdeklődésük és az erősségeik a legjobban tudnak érvényesülni, így a kihívássokkal is jobban meg tudnak küzdeni. A személyközpontú terápia éppen ezt teszi: olyan környezetet biztosít, ahol az érintettek úgy érezhetik, teljes valójukban kezelik őket, nem csupán egy problémájuk kerül a középpontba. Mindez megerősítést kínálhat mindazok számára, akik a múltban gyakran szembesültek kritikákkal, ítélkezéssel.
„Amikor az emberek elfogadva érzik magukat, egyre magabiztosabbá válnak, egyszersmind kevésbé hallgatnak a negatív belső hangokra. A legfrissebb kutatások azt mutatják, hogy ez a megközelítés kedvező hatással lehet az ADHD-val élőkre” – írja a szakember. Hozzáteszi, ADHD-es gyerekek esetében jelentősen mérsékelheti az érzelemszabályozási nehézségeket a gyermekközpontú játékterápia. Ezzel szemben a kognitív viselkedésterápia elsősorban a megküzdési készségekre fókuszál, hogy változást érjen el a problémás viselkedésben. Ez a módszer az ADHD tüneteit talán hatékonyan enyhíti, de nem minden esetben javítja az érzelemszabályozást.
