Jamie 43 éves. Pszichoterapeuta, aki azon túl, hogy a hozzá hasonló személyiségzavarral küzdőknek igyekszik segíteni, alkalmanként többszáz fős előadásokat és workshopokat tart. Magáról az esetek nagy többségében többes számban első személyben nyilatkozik. Leginkább azért, mert ahogy azt a Huffpostnak elmondta, legalább 4 másik, teljesen független személyiséggel él egy testben.
„Van a 43 éves Jamie March…Dr. Jamie. Négyes, aki néha Lucynek hívja magát. Kilences. És Tizenkilences” – írja bejegyzésében a terapeuta. Hozzáteszi, biztos benne, hogy a disszociatív személyiségzavar, melynek meghatározó jellemzője, hogy az egyénnek két, vagy több elkülönült személyisége van, olykor saját nevekkel, nála egész kicsi gyerekkorában alakult ki – az őt ért sorozatos traumák hatására. „Emlékszem, az általános iskolában rendszeresen úgy hivatkoztam magamra, hogy »mi«, a tanáraim pedig egyáltalán nem értették mi zajlik bennem.”
Jamie a bejegyzésében elmondja, a testében élő személyiségek tovább szaporodtak kamasz, illetve fiatal felnőtt korában. „Általában mindig azután történt ez meg, hogy valami rossz dolgon kellett átverekednem magam” – ismeri el Jamie, aki mára teljes egészében megtanult együtt élni a mentális státuszával. Sőt! Terapeutaként azon igyekszik, hogy a hozzá hasonló betegeknek segítsen elfogadni saját magukat.
„Most biztos sokan gondolkoznak azon, hogy lehet az, hogy engedheti bárki, hogy egy ilyen »beteg« ember másokat kezeljen” – írja, majd hozzáteszi, a foglalkozásokat nem ő, hanem Dr. Jamie nevű alteregója vezeti, aki elmondása szerint a legnagyobb tudású és a legprofibb az összes személyisége közül. „Elvégezte az orvosit, ledoktorált, saját praxisa van és, ha úgy hozza a sors előadásokat tart.” A 43 éves nő nem rejti véka alá, élete egyik legnehezebb pillanata volt, mikor kollégáinak bevallotta, hogy több személyiséggel él. „Féltem, hogy onnantól kezdve kapok egy stigmát, hogy nem állnak többé ugyanúgy hozzám, de szerencsére pozitívan csalódtam.”
Jamie figyelmét egyébként egy egyetemista csoporttársa hívta fel a betegségére, aki észrevette, hogy a fiatal lány időnként mintha „máshol járna”, mintha „nem is kapcsolódna hozzájuk”. „Javasolta, hogy vizsgáltassam ki magam, a diagnózisom pedig nem sokkal ezután lett meg.” Jamie azóta nagyon megkönnyebbült: a közösségi médiának hála rengeteg sorstársával tartja a kapcsolatot, és úgy véli, a jelenség, hogy valaki különböző személyiségekkel igyekszik megküzdeni az élet adta nehézségekkel, gyakoribb, mint azt bárki hinné.
„Szerencsére hamar megtanultam, hogy ne magamat hibáztassam a kialakult helyzetért. A sok trauma és a trauma okozói a hibásak elsősorban. Nem a csodálatos agyam, ami talált nekünk egy menekülőutat a sok-sok bántás elől” – magyarázza, majd hozzáteszi: „Az, aki igazán nyitott, rengeteget tanulhat tőlünk. Bízom benne, hogy a világ afelé halad, hogy egyre több disszociatív személyiségzavarral élő beteg meri majd felvállalni az állapotát és ad hozzá ahhoz, hogy még jobban megismerhessük ezt a betegséget.”
