Bár a köznyelvben a depresszió egyet jelent a levertséggel, szomorúsággal, sőt maga az elnevezés is a „nyomottság” latin szóból ered, valójában egy depressziós ember nem feltétlenül állandóan búskomor. A depressziónak ugyanis több fajtája létezik, amelyek megjelenési formája eltérő lehet, emiatt is nehéz sokszor felismerni, ha mi magunk vagy a környezetünkben valaki ezzel a betegséggel küzd.
A depresszió típusai
A depresszió fajtáit többféle szempont alapján is osztályozhatjuk: súlyosság, lefolyás, kiváltó ok és diagnosztikai kategóriák. Utóbbinál két nagy csoportot különböztetünk meg: unipoláris vagy bipoláris. Unipoláris depresszióról akkor beszélünk, ha a beteg hangulata kizárólag negatív irányba leng ki. Ezt a legalább 2 hétig tartó levert állapotot nevezzük depressziós epizódnak. Bipoláris depresszió esetén pedig a depressziós epizódokat mániás szakaszok váltják, amikor az érintettekre a fokozottan jó kedély, magas aktivitás, nyugtalanság a jellemző.
Ha a betegség valamilyen külső kiváltó ok miatt jelentkezik, akkor exogén depresszióról van szó. E mögött húzódhat többek között érzelmi trauma, tragikus veszteség, súlyos betegség, gyerekkori bántalmazás, hormonális változás (ilyen például a szülés utáni depresszió). De ide soroljuk az évszakváltozáshoz köthető szezonális depressziót is, amelynél a tünetek jellemzően ősszel-télen jelentkeznek. Ezzel szemben endogén depressziónál semmilyen kiváltó ok nem ismerhető fel, de megfigyelhető a családi halmozódás, amelynek pontos genetikai hátterét máig kutatják.
A depresszió lefolyása is sokféle lehet. Általában a lelki tüneteket társítjuk a betegséghez (levertség, koncentrációzavar, döntésképtelenség, reményvesztettség, önbizalomhiány, bezárkózás, szorongás, csökkent teljesítőképesség), de ezekhez gyakran társulnak fizikai panaszok (például alvászavarok, súlyvesztés vagy hízás, fáradékonyság, a nemi vágy csökkenése, fejfájás, szédülés, heves szívdobogás, fülzúgás, hátfájás, emésztőszervi zavarok). Sőt van, akinél inkább ezek a testi tünetek kerülnek túlsúlyba, ami miatt még nehezebb felismerni, hogy depresszióval küzd az illető. Előfordulhat, hogy valakinél csupán néhány hétig tart a depressziós epizód, de évente több alkalommal is visszatér, másoknál viszont elhúzódik, ám ritkábban jelentkezik.
Meg kell még említeni a depresszió speciális típusát, az atipikus depressziót is, amikor az érintettek kifejezetten vidámnak, energikusnak tűnnek. A környezetükben élőknek általában fogalmuk sincs róla, hogy ismerősük depresszióval küzd, mert a lehangoltság csak akkor tör rájuk, ha egyedül vannak.
Enyhe vagy súlyos depresszió?
A jelentkező tünetek alapján megkülönböztetünk enyhe, közepes vagy súlyos depressziót. Fontos tudni, hogy nemcsak az számít, hány tünetet észlelünk, hanem a diagnózisnál azt is figyelembe kell venni, hogy milyen intenzitással, milyen hosszan és milyen gyakran tapasztalja a beteg a panaszokat, illetve azok mennyiben rontják az életminőségét és korlátozzák a szokásos tevékenységét.
Enyhe depresszió esetén az érintettek szenvednek a tünetektől, de munkájukat és más hétköznapi aktivitásaikat a nehézségek ellenére is folytatni tudják. Közepes depresszió esetén a betegek csak nagy nehézségek árán tudnak teljesíteni. A súlyos depresszióban szenvedők pedig már képtelenek, vagy csak erősen korlátozott mértékben képesek elvégezni munkájukat, egyéb tevékenységeiket. Súlyos depressziónál megjelenhetnek öngyilkos gondolatok, téveszmék, pszichomotoros gátoltság is.
Általánosságban elmondható, hogy közepes vagy súlyos
depresszió esetén szükség van orvosi beavatkozásra. Leginkább pszichiáterhez
tanácsolt fordulni, aki különböző pszichoterápiás módszerekkel, antidepresszáns
gyógyszerekkel tud segíteni. Ha csak enyhébb panaszokat tapasztalunk, amelyek a
mindennapi tevékenységekben nem akadályoznak, akkor elsőként igyekezzünk több
társas programban részt venni, sportoljunk, tartózkodjunk gyakrabban a
szabadban, meditáljunk, relaxáljunk, étkezzünk egészségesen, mert ezek mind
hangulatjavító hatásúak.
A depresszió sokkal több embert érinthet, mint gondolnánk. Ahelyett, hogy rögtön antidepresszánsokhoz nyúlnánk, érdemes lehet első lépésként természetes módszerekkel megpróbálni enyhíteni a tüneteinket.
Természetesen enyhébb panaszokkal sem árthat
felkeresni egy szakembert, hogy pontos diagnózist és terápiás tanácsokat
kapjunk, de ilyenkor nem muszáj pszichiáterhez menni, egy pszichológus is jó
szolgálatot tehet. Ha pedig bizonytalanok vagyunk abban, kihez is kéne
fordulnunk, kérjünk segítséget a háziorvosunktól! A legfontosabb, hogy akár
enyhe, akár súlyosabb depresszióról van szó, mielőbb felismerjük és kezeljük a
problémát.
