Dávid Ferenc, akivel a Népszava újságírója beszélgetett, kérdésre válaszolva elárulta, nem látja, hogy droggal kapcsolatos civil szervezetet az elmúlt években megtámadott volna a kormány vagy lenne ilyen törekvése. Az viszont kétségtelen, hogy "Magyarországon 2020-ban nincs drogstratégiája a kormánynak".
A szerhasználat változott, az ellátórendszer nem
Mint hangsúlyozta, a 2000-es évek első évtizedének egyik legsikeresebb kábítószere az extasy tabletta volt, aztán jött a mefedron, ami Magyarországon Kati néven lett ismert. Mire 2010 végén betiltották, már elkezdtek beömleni a különféle dizájnerszerek, majd a marihuánát helyettesítő szintetikus kannabinoidok. "Ez utóbbi, a herbál, a bio később kialakított magának egy másodlagos szerpiacot, olcsósága és rossz hatásmechanizmusa okán elsősorban a nyomorban élők számára. A bérből és fizetésből élők visszatértek a klasszikus szerekhez. A két piac teljesen szétvált. Ezen a másodlagos, olcsó piacon bukkant fel most a bika nevű szer" - utalt a szakember arra a dizájnerdrogra, amiről augusztus közepén megjelent cikkünkben mi is megírtuk, hogy május végi felbukkanása óta 11 ember életét követelte hazánkban.
Arra a felvetésre, hogy a szerhasználat változásával a segítőszervezeteknek is modellt kellett váltani, úgy reagált: nem tudtak váltani, mert olyan intézményrendszeri kihívásokkal került szembe a szakma, amire egyelőre nem sikerült választ találni. "A hazai ellátórendszer a heroinhasználó férfira lett kialakítva. Csakhogy a dizájnerdrog használata a köztereken zajlik, a Madách téren, az Ecseri út környékén, Kőbányán, a Népligetnél, a Hős utcánál. Ha lenyomom itt, akkor előbugyog ott. Érthető a lakosság igénye, hogy ezt nem akarja. De amíg nincs összehangolt szociálpolitikai törekvés a megoldásra, addig nagy hiba rátolni ezt a felépüléscentrikus ellátórendszerre, mert eszköztelen" - mutatott rá, majd hozzátette: a megoldást azért természetesen keresik, a Kék Pont Alapítvány is egy új modell kidolgozásán munkálkodik.
Döbbenetesen elszabadult a drogprobléma
Dávid Ferenc azt is elmondta, hogy bár nem ismeri a pontos számokat, de az elmúlt húsz évben a szektorra fordított források nagyjából 90 százalékkal csökkentek. "Jelenleg nincs olyan szintű kapcsolat a kormányzat és a szakma között, hogy azt várhatnánk, hogy valós szociálpolitikai alapokkal készüljön drogstratégia. Nem volt ez mindig így. (...) A 2000-es évek elején, a hazai droghelyzet maga volt a paradicsom a maihoz képest. Utána minden kormány visszavett belőle, mígnem mára egy minimális jogkörrel rendelkező főosztállyá silányult. Az egymást követő kormányok magukra hagyták a társadalmat a drogproblémával és az döbbenetesen elszabadult" - így a szakember. A dizájnerdrog-használók számáról annyit mondott, szerinte tízezres tömegről lehet szó, és elsősorban a szegregátumokat érinti ez súlyosan. Úgy folytatta: a dizájnerszerek használatába az emberek nem belecsúsznak, hanem beleszületnek, hiszen aki nyomorba születik, annak ez a normális élet része. Ezért kellene felszámolni a nyomort, amihez azonban pénzre és oktatásra lenne szükség. "A szerhasználók gyakran azt se tudják, mit szívnak el. Kap egy növényi morzsalékot és azt mondják rá, hogy ez bika, vagy nem. Se egyiket, se másikat nem tudja leellenőrizni. Ez nem az a világ, ahol visszakérdeznek. (...) Az átlagember pedig akkor szembesül ezzel az egésszel, ha több szerhasználó meghal. De akkor se az emberről beszélünk, hanem a szerről. Ami folyton változik. Csak a nyomor marad változatlan" - zárta az interjút Dávid Ferenc.
