Kneszl Beáta Carmen az Én, a megbélyegzett című könyv szerzője, a Borderline Tehetségekért Alapítvány kurátora újabb könyvben mutatja be a borderline (érzelmileg labilis) személyiségzavarban szenvedők lelkivilágát. A Szeretetlenek című kötet bemutatóján a szerző és a bevezető írója, dr. Keresztes Zoltán pszichiáter beszélgetett Bus István újságíróval.
„Minden személyiségzavar betegség, egy olyan betegség, amely nem gyógyul meg” – mondta szakember. „Azok, akik borderline személyiségzavarosak lesznek, érzékenyebbek az átlagnál. És érzékenyebbek annál is, mint ahogy azt a szülők gondolják róluk. Sokkal mélyebbre mennek egy leendő borderline-os kisgyereknél olyan megjegyzések, mint például fújd ki az orrod, vagy gyere haza időben, mert ez egy más réteget talál el. És nagyon hamar kialakul bennük valamiféle meg nem felelés, alkalmatlanságérzés, amely egy vezérmotívum lesz utána az énképben” – fejtette ki.
Mint mondta, a személyiségzavarok kialakulásának biológiai háttere még nem ismert a tudomány számára, helyette a genetikán kívüli faktorokra kell koncentrálni. Ugyanakkor a génállományt sem lehet teljes mértékben mellőzni, mert szerepe van a központi idegrendszer alakulásában, aminek pedig a személyiségre van hatása.
A pszichiáter megerősítette, hogy sokáig meghatározó az anya-gyerek, később az apa-gyerek kapcsolat, illetve a család hatása. „Sokkal tovább nő az árnyéka, mint amennyire ezt egy felnőtt ember szeretné, aki valamilyen pszichiátriai problémától vagy szorongásos tünettől szenved” – mondta. „De a felelősség egy idő után átkerül a kezünkbe. Általában a személyiségzavaroknál nincs olyan gyógyszer, amelytől meggyógyul az ember, ha beveszi. Van viszont pszichoterápia – innentől az érintett saját iniciatívájára van szükség ahhoz, hogy jobbra fordítsa a sorsát” – mondta.
Szóba került az is, hogy 40 felett enyhülnek a tünetek, de a szakember szerint ez egy legenda. „Azt figyelték meg, hogy a perimenopauza-menopauza környékén könnyebb lesz a borderline nőknek. Ez viszont a diagnosztizált betegek kevesebb mint 5 százalékát érinti; a reális szerintem 3-4 százalék lehet. Ez csak megfigyeléseken alapul, nem tudjuk megmagyarázni az okát” – mondta.
Meg lehet tanulni együtt élni vele
Kneszl Beáta Carmen elmondta, hogy a Szeretetlenek olyan leveleket tartalmaz, amelyeket ő kapott érintettektől az elmúlt kilenc évben az Én, a megbélyegzett megjelenése óta – természetesen a személyiségi jogok tiszteletben tartásával. A történetek válogatásáról elmondta, hogy nem is a "legdurvább" levelek kerültek a könyvbe, de így sem könnyű olvasmány.
„Hangsúlyozom, hogy nem vagyok szakember, de a legjobb tudásom szerint oda irányítom a levélírót, ahol azt gondolom, hogy az számára a megfelelő segítség” – mondta azzal kapcsolatban, hogy ma is sokan megkeresik a történeteikkel és a problémáikkal. „Az élet számunkra nagyon szomorú, és tényleg fekete-fehér. Nagyon nehéz megtanulni együtt élni ezzel, de lehetséges” – jellemezte belülről a borderline személyiségzavart.
A könyvben van egy 13 kérdéses teszt, amely alapján kiderítheti az olvasó, hogy felmerülhet-e nála e személyiségzavar gyanúja. A szerző és Keresztes doktor is hangsúlyozta, hogy ez nem egy klinikailag validált teszt, ugyanakkor abban hasznos lehet, hogy valaki felismerje, hogy problémája van, és szakemberhez forduljon. „Magukra ismerhetnek az emberek, és lesz egy közösségteremtő ereje, ami alapján akár Beához, akár szakemberhez fordulva segítséget kaphatnak” – mondta a pszichiáter.
Gyanús a végletes kamaszkor
Hallgatói kérdésre szóba került a családi halmozódás is. „Előfordul, hogy ugyanaz a szülőpár felnevel egy (későbbi) borderline gyereket, és egy olyat is, akit nem érint ez az érzékenység. Mivel a genetikai háttér kifürkészhetetlen, ezért a családi halmozódás nem alkalmazható a személyiségzavarokra általában. Sokkal inkább alkalmazható az, hogy olyan családokból kerülnek ki később személyiségzavaros felnőttek, ahol nagyon diffúzak a szerepek, a határok, és nagy a következetlenség egymással és a gyerekkel is. Ezzel együtt nagyon sok a ki nem mondott elvárás, illetve vagy nagyon sok, vagy nagyon kevés az emocionális visszajelzés” – mondta.
Hozzátette, a későbbi bordeline személyiségzavarosok nagyon végletesek szoktak lenni a kamaszkoruk alatt. „Nagyon gyanús az, hogy ha valakinek semmiféle lázadása nincsen, ha nagyon csöndes, "áldott jó" gyerek. De az is, bár kicsit kevésbé, ha "égetnivalóan rossz" kölyök. Utóbbi esetben az, ha veszélybe sodorja magát, vagy ha nem veszi észre, hogy az, amibe belemegy, veszélyes is lehetett volna, egy felkiáltójel arra vonatkozóan, hogy valami nincs rendben. Ezzel együtt kamaszkorban nem szoktuk kimondani, hogy valaki személyiségzavaros az adott pillanatban, de a potenciált nem zárjuk ki. Ez az időszak a nagy változásokról szól, ezért ilyenkor ilyen diagnózisokat nem akasztunk senkire."
A teljes beszélgetést itt lehet végignézni:
Ha Ön vagy valaki a környezetében krízishelyzetben van, hívja mobilról is a 116-123 ingyenes, lelki elsősegély-számot! Krízishelyzetben lévő gyermek esetében kérjen segítséget a mobilról is ingyenesen elérhető 116-111 telefonszámon, vagy online chaten!
