A Münchausen-szindróma lényege, hogy a betegek kitalálnak maguknak valamilyen betegséget vagy tünetcsoportot, majd az egészségügynek is megpróbálják "eladni" annak érdekében, hogy foglalkozzanak velük, vizsgálatokat végezzenek rajtuk, kórházba kerülhessenek.
A Münchausen-szindrómát nem szabad összekeverni a hipochondriával . Előbbi esetében ugyanis nem a betegségtől való félelemről van szó, hanem arról, hogy az érintettek tünetekről és panaszokról hazudoznak, leleteket hamisítanak, és akár szándékosan elő is idézik magukon a tüneteket. Gyakori, hogy az érintetteknek korábban valamilyen kötődésük volt az egészségügyhöz, azon a területen dolgoztak, vagy korábban orvosok akartak lenni.
A Münchausen-szindróma okai
A hátterében általában vélt vagy valós szeretethiány, kisebbrendűségi érzés, elhanyagoltságérzés húzódik meg, de okozhatja depresszió vagy szorongás, különböző lelki problémák és személyiségzavarok is.
Előfordulása
Nincs pontos adat a Münchausen-szindróma előfordulásáról, a betegség látenciája rendkívül magas. A problémát sokszor maga az egészségügy sem ismeri fel. De az is gyakran megesik, hogy mikor esetleg kezdik felismerni, és jelzik is, akkor a beteg eltűnik az orvosok szeme elől. Innentől kezdve pedig az orvosok sem tudják biztosan megmondani, hogy Münchausen-szindrómával volt-e dolguk, vagy csak a beteg nem volt megelégedve az ellátással.
A Münchausen-szindróma kezelése
Mivel a szindrómában szenvedők általában rögtön eltűnnek, amikor az orvosok elkezdik pedzegetni a sztorijukat, a betegséget nagyon nehéz kezelni. Holott ezek a betegek pszichiáterre vagy pszichológusra szorulnának, amennyiben pedig a szindróma mögött depresszió vagy szorongás áll, kulcsfontosságú lenne az alapbetegség kezelése is. Sok esetben szükség lehet családterápiára is, különösen, ha a probléma eredete összefügg a beteg (vélt vagy valós) családon belüli háttérbe szorulásával.
A betegség tüneteiről és gyógyulási esélyeiről részletesen a Betegségek A-Z rovatunkban olvashat!
