A gyermekként ADHD-s személyek közel fele felnőttként is megtapasztalhatja a figyelemzavaros tüneteket: nehezen tudnak koncentrálni, nem mindig találják a helyüket, a gyakran elkalandozó figyelem miatt rosszul alakulhatnak a társas kapcsolataik, sokszor veszítik el a fontos irataikat, kulcsaikat. Fiatalabb korban, egy óvó, védő környezetben ezekkel a kihívásokkal valószínűleg könnyebb szembenézni. A szülők, testvérek általában rengeteget segítenek az ADHD-s betegeknek, megszervezik a napjaikat, figyelnek a veszélyes helyzetekre, ellenőrzik az elvégzett munkát. A felnőtteknek azonban mindezzel saját maguknak kell megküzdeniük.
Gyógyszeres kezelési lehetőségek
A felnőtteknek azért ajánlják elsősorban a betegség gyógyszeres kezelését, mert a leglátványosabb - és egyben legtöbb problémát okozó - tüneteket nagyon jól lehet csökkenteni. Ugyanakkor, ezek önmagukban általában kevésnek bizonyulnak, sokkal hatékonyabb, ha a gyógyszerezést pszichoterápiával és viselkedésterápiával is kiegészítik. A gyógyszerek nagy előnye, hogy a beteget együttműködőbbé teszik, így a pszichológus segítsége is látványosabb.
A leggyakrabban stimulánsokat használnak a felnőttkori ADHD kezelésére, ezek hatóanyaga általában a metilfenidát vagy a dexamfetamin. Ezek javítják a koncentrációt, segítik leküzdeni az impulzivitást, a beteg jobban tud figyelni - igaz, a személyiségét nem változtatják meg.
A stimulánsok mellé (vagy azok helyett) gyakran javasolnak antidepresszánsokat. Ezeket főleg azoknak érdemes szedni, akik a hiperaktivitás mellett valamilyen társult problémával is küzdenek, például az alacsony önértékelésük miatt depressziósak, vagy túl sokat cigarettáznak, esetleg gyógyszerfüggők.
Mennyi a normál nyugalmi pulzus, és mikor a legjobb megmérni?
Nyereményjáték szabályzat 2025.11.
Miben segíthet a pszichológus?
Bizonyított tény, hogy a gyógyszeres kezelés mellé társuló pszichoterápia sokkal hatékonyabb módon csökkentheti az ADHD tüneteit és javíthatja a beteg életminőségét, mint az, ha az egyiket vagy a másikat külön-külön alkalmazzák.
A pszichológus által nyújtott segítség egyrészt jelentheti a gyermekkori traumák feldolgozását, a másság-érzésének feloldását. A hiperaktív felnőttek gyermekkorára sokszor az állandó stressz, az önbizalomhiány, a barátoktól vagy rokonoktól való eltérés érzése a jellemző. Sokan folyamatosan azt hallották, hogy lusták, ostobák vagy kezelhetetlenül rosszak - ez pedig még akkor is alááshatta az önértékelésüket, ha egyébként mások tehetségesnek vagy kreatívnak tartották őket. Több ADHD-s számolt be leküzdhetetlen dühről vagy csalódottságról, amit a szülei, tanárai iránt érez még évtizedekkel később is. A munkahelyi vagy párkapcsolati problémák is folytonos frusztráció forrásának tekinthetőek: nehéz azt megérteni egy kollégának vagy egy házastársnak, hogy a figyelmetlenség vagy impulzivitás nem direkt van.
A szakemberek emellett segíthetnek abban is, hogy a hiperaktivitással küzdő személy jobban megértse saját magát és azt, hogy milyen lépésekre lehet szüksége a mindennapi életben való megfeleléshez. A pszichiáter támogatásával egyértelművé válhat, hogy mely területeken kell fejlődnie, mely események miatt lángolhat fel a betegség, hogyan használhatja ki a személyisége pozitív oldalát és a tehetségét.
A legjobb barát: a notesz
A felnőttkori figyelemzavarból nem lehet meggyógyulni, viszont a tüneteket lehet csökkenteni és az életet is könnyebbé lehet tenni némi szervezéssel. Erre mindenképpen szükség van, akár gyógyszerrel, akár terápiával, akár a kettő kombinációjával próbálkozik valaki.
A gyógyszereket ugyanis rendszeresen szedni kell (és a felíratásukról sem szabad elfeledkezni), a pszichoterápiás időpontokon meg kell jelenni, és a viselkedés megváltoztatásának is az a módja, hogy az érintett igyekszik megfelelni a társadalmi elvárásoknak - például betartja a munkahelyi határidőket és rendszeresen befizeti a számláit.
Ehhez pedig rendszerezettségre, elhivatottságra és következetességre van szükség. A legjobb barát a határidőnapló és a notesz: a szakemberek javaslatai szerint mindent érdemes felírni, hogy ne felejtődjenek el az egyébként igen fontos események, tennivalók. Akárcsak a gyermekeknél, a felnőtteknél is érdemes használni különböző jutalmakat (igaz, ezek általában már felnőttesebbek), jól mérhető célokat kitűzni, és olyan személyek társaságát keresni, akik hasonló betegséggel küzdenek.
Legjobban: