Az szaklapban nemrég megjelent tanulmányhoz az egyetem kutatói José Tapia vezetésével az amerikai munkaügyi minisztérium adatait elemezték 1979 és 1997 között. Ezt követően egy olyan modellt dolgoztak ki, amellyel meg tudták becsülni, hogyan befolyásolja egy ember munkaügyi státusza és az őt körülvevő gazdasági környezet a halálozási kockázatát.
Az elemzés során a kutatók az életkort, a nemet, a családi állapotot, a család jövedelmét és a korábbi egészségi állapotot is számításba vették. Az eredmények azt mutatták, hogy az állás elvesztése a halálozás kockázatának 73 százalékos növekedésével hozható összefüggésbe, ami a kutatók szerint plusz tíz évnek felel meg az ember életében. A szakértők ugyanakkor azt is elmondták, hogy a halálozás kockázatának e növekedése csak a munkanélküliek kis hányadát érinti, és egy gazdasági válság valójában ellensúlyozza ezt a hatást a teljes népességre kivetítve.
A kutatás nem vizsgálta az eredmények okát, de a szakértők úgy vélik, a halálozási kockázat a munkahely elvesztésével összefüggő növekedését a stressz vagy a depresszió okozhatja , ami olyan halálozást növelő magatartásokhoz vezethet, mint például a droghasználat.
Azt is elmondták, hogy a gazdasági növekedés során a légszennyezés általában nő, recesszió alatt pedig csökken, ami magyarázhatja a halálozás kockázatának csökkenése és a munkahelyi balesetek kockázata is.
"A gazdasági növekedés időszakában gyorsabb a munkavégzés, több alkalmazott ingázik, a dolgozók kevesebbet alszanak stb., melyek együttesen összefüggésbe hozhatók a szívroham, az autóbaleset és a kórokozók nagyobb arányú jelenlétének megnövekedett kockázatával" - magyarázta Tapia. "Recesszió alatt mindez a visszájára fordul."
