Az Észak-Karolinai Egyetem kutatói 948 felnőtt balesetes adatait elemezték két kutatásban. Kiderítették, hogy örökölt génvariánsok befolyásolják a fájdalom intenzitására adott választ a baleset után közvetlenül, illetve hat hét elteltével is.
"Az eredmények igen fontosak, mert a látszólag könnyebben sérült, mégis hosszan tartó fájdalmakkal küzdő baleseteseket gyanakvással figyelik, és gyakran nem kapják meg a megfelelő kezeléseket" - mondta el a kutatás vezetője, Dr. Samuel McLean aneszteziológus professzor. "Ez azt mutatja, hogy a tünetek biológiai alapon alakulnak ki." A kutatásról az Amerikai Aneszteziológus Szövetség washingtoni éves ülésén számoltak be.
Korábbi kutatások már utaltak rá, hogy a balesetet követően fellépő fájdalom nem csupán a trauma miatt bekövetkező szövetkárosodás eredménye, de erősen befolyásolhatja a test reakcióiban részt vevő pszichés rendszer is. A résztvevőktől vért vettek a sürgősségi ellátást követően, majd felmérték a fájdalmuk mértékét. Ezt megismételték hat héttel később is. Az első kutatás során a dopamin szerepét nézték meg, ez a neurotranszmitter szabályozza a fájdalomérzet kialakulását. Felfedezték, hogy a dopamin receptor 2-vel összefüggő génvariánsoktól függ a baleset pillanatában átélt fájdalom súlyossága.
A második vizsgálat során a hipotalamusz-hipofízis-mellékvese tengely néven ismert hormonális rendszer szerepét értékelték ki, ez szabályozza a stresszre adott választ. Egy ezzel összefüggő génvariáció 20 százalékkal növeli a baleset utáni hatodik héten a súlyos nyaki fájdalmak kialakulását, és a fájdalomküszöb is alacsonyabb miatta.
"Megtudtuk, hogy az életveszélyes helyzetben működésbe lépő pszichológiai gépezet tartós fájdalmat eredményezhet. Ami az autóbaleseteket illeti, a kihívást az jelentette, hogy ha valami panasza volt a betegnek, azt általában igazolni lehetett röntgennel vagy MRI-vel . A figyelmünket azonban elkerülte az a tény, hogy egy sor más folyamat is fájdalmat okozhat, melyeknek semmi közük a törött csontokhoz és roncsolódott szövetekhez" - mondta el McLean. A kutatás végül ajtót nyithat a fájdalomterápiák egyénre szabása felé, melyekkel hatékonyabban lehetne enyhíteni szenvedésüket, tette hozzá Dr. John Dombrowski, a Washingtoni Fájdalom Központ igazgatója. "Szerintem ez fantasztikus. Én közvetlenül is foglalkozom a betegekkel, így máshogy tudok hozzáállni a kérdéshez."
McLean ezzel együtt felhívta a figyelmet arra is, hogy ez csak az első lépés a fájdalomterápia egyénre szabása felé. A fájdalom biológiájának feltérképezése már önmagában is nagy vívmány. "Nagyon korai szakaszban tartunk még csak, a betegség biológiájának feltárása terén. Később következik annak tanulmányozása, hogy ez miként változik egyénenként."
