A Michigani Állami Egyetem kutatói Lena Brundin vezetésével kimutatták, hogy az öngyilkos gondolatoktól szenvedő emberekben magasabb a kinolinsav szintje a központi idegrendszert körülvevő folyadékban. A felfedezés a szakértők szerint a gyulladás és az elmezavarok közötti összefüggés hiányzó láncszemét jelentheti. A korábbi kutatások az öngyilkos gondolatokat azzal a fajta testi gyulladással hozták összefüggésbe, amelyek betegségek vagy stressz esetén alakul ki, azt azonban nem tudták megmagyarázni, hogyan viszonyul a gyulladás a depresszióhoz , a reménytelenség érzéséhez és az öngyilkossági gondolatokhoz.
A Neuropsychopharmacology következő számában megjelenő kutatásban 100 svéd beteg vizsgálatával kimutatták, hogy minél magasabb a kinolinsav szintje a gerincvelői folyadékban, annál erősebb a személy vágya az öngyilkosságra. "Minél betegebb valaki, annál magasabb a kinolinsav szintje" - összegezte Brundin.
Mivel azonban a kutatók nem hasonlították össze az öngyilkosságra hajlamos betegeket a súlyosan depressziós, de nem szuicid betegekkel , nem egyértelmű, hogy a kinolinsav magas szintje csak az öngyilkossággal függ össze, vagy általában a nehezen kezelhető depresszióval.
Bármelyik is igaz, Brundin szerint bővíteni kell a depresszió elleni kezeléseket, amelyek jelenleg főként a szerotonin idegi átvivőanyagra összpontosítanak. Különösen a glutamát neurotranszmitter nyithat új terápiás lehetőségeket, amelyet a kinolinsav utánoz. Az egészséges agyban jelentős szerepet játszik az idegsejt izgatásában. Az viszont, hogy a kinolinsav a glutamát másolásával hozzájárul a depresszióhoz és az öngyilkos gondolatok kialakulásához arra utal, hogy e neurotranszmitter megcélzásával enyhülést lehet nyújtani a betegeknek.
