Ami sok, az sok - főleg kalóriából!

Sokszor, sokan, sokat eszünk. De mikortól tekinthető kórosnak a falánkság? A túlevéses zavar áldozatai önkontrolljukat elveszítve rendkívül nagy mennyiségű ételt falnak fel, aztán pedig elhíznak. Krónikus betegségről van szó, mely magától nem múlik el.

Nagy zabálás

Szinte mindenkivel előfordul, hogy alkalmanként "picit" többet eszik a kelleténél, túleszi magát. Megesik, hogy két-háromszor annyit is eszünk, mint egyébként szoktunk - gondoljunk csak egy lakodalomra -, vagy elpusztítunk egy egész zacskó chipset, egy izgalmas mozizás közben. Néha azonban a falás rendszeressé válik, társul egy nagyfokú szégyenérzettel és igyekezettel, hogy mindez titokban maradjon.

Ez az ún. falási zavar, vagy túlevéses zavar (binge-eating disorder = BED), mely egy súlyos étkezési rendellenesség. Legfőbb jellemzője, hogy a falási rohamok időről időre visszatérnek, ilyenkor pedig az érintett önkontrollját vesztve képtelen abbahagyni az evést, és azt sem tudja felmérni, mit és mennyit lakmározik.

Aki ebben az evészavarban szenved, nagyon szégyenli a nagy lakmározásokat és a hiábavaló fogadkozásokat, hogy ez volt az utolsó eset. Amikor elfogy körülötte minden ehető dolog, az evés közbeni eufóriát mély, szinte feneketlen szomorúság váltja fel. Aztán persze mégis, újra egy kényszert érez, nem tud ellenállni a vágynak, és megint fal.

Habár valószínűleg ez a zavar a leggyakoribb evési rendellenesség, az orvosok csak mostanában kezdik önálló kórképként azonosítani, annak ellenére, hogy valószínűleg jóval több nőt érint, mint az anorexia és a bulimia együttvéve. Ez a rendellenesség tulajdonképpen ugyanolyan falási rohamokból áll, mint a bulimia, csak súlycsökkentő kísérletek - hányás, hánytatás - nélkül.

Titok, gyorsaság, mennyiség

A kényszeres túlevő gyakran, szokatlanul nagy mennyiséget pusztít el, gyorsan. Sokkal többet, mint amit normál körülmények között eszünk.
Nézzük számokban! Míg egy ember átlagos napi "fogyasztása" 1500 és 3000 kalória között mozog, a falási zavarban szenvedő 10.000 és 20.000 kalória között fogyaszt. Egy-egy ilyen roham, "falási epizód" legalább két órán át tart, de egyesek szerint eltarthat egy egész napig is.
Általában nincs egyértelmű fizikai jele annak, ha valaki túlevéses zavarban szenved. Lehet, hogy elhízott vagy extrém módon túlsúlyos, de az is előfordulhat, hogy normál súlya van. Valójában a legtöbb túlsúlyos embernek nincs ilyen jellegű, klinikai értelemben vett falási zavara.
Ugyanakkor a kényszeres túlevésnek számos viselkedéses, illetve az érzelmi életben megnyilvánuló tünete van. Ezek a következők lehetnek: a már emlegetett hihetetlen mennyiségű étel elfogyasztása; a jóllakottság utáni további evés; a nagyon gyors evés; az evés kontrollálásának képtelensége; gyakran depresszió, szorongás; gyakori fogyókúra, valódi súlycsökkenés nélkül; egyedül vagy titokban evés; ételek felhalmozása; üres ételes-dobozok rejtegetése; és mindezek mellett gyakran undor, szomorúság a falásokkal és a kontrollálhatatlansággal szemben. Egy-egy falási roham után általában erős az érintett vágya és szándéka a fogyókúrára, a normál mennyiségű evésre. De az evés korlátozása csak újabb "nagy zabálásokhoz" vezet, előbb-utóbb ördögi kört létrehozva.

Evéssel a feszültség ellen

Az evészavarok a pszichoszomatikus betegségek közé tartoznak, így kialakulásukban testi és lelki tényezőknek egyaránt szerepe van. A komplex megközelítésű magyarázatokban a biológiai, pszichológiai és társadalmi-kulturális tényezőknek egyaránt jelentőséget tulajdonítanak.
A betegség eredete még nem tisztázott, de úgy tűnik, örökölhető, ugyanis az ilyen problémával küzdők családjában kétszer gyakoribb a megbetegedés. A táplálékfelvétel központi idegrendszeri szabályozásának és a gasztrointesztinális változásoknak a vizsgálatával igyekeznek feltárni a túlevés biológiai okait.
Kutatások szerint a rohamszerű nagyevésektől szenvedő beteg a lelkében érzett ürességet próbálja étellel megtölteni. Ez a reakció akár a gyermekkorból is eredeztethető. Hiszen a szülők sokszor esnek abba a hibába, hogy az ételt használják gyermekük megnyugtatására. Ez pedig felnőtt korban ahhoz vezethet, hogy túlzásba vitt evéssel igyekszünk oldani a feszültséget. Az evés tehát az önsegítés eszközévé válik.
Az evészavarok egyik kiváltója lehet a stresszes életmód is, vagyis az emberek feszültségoldónak használják az ételt, az evéssel akarják oldani a mindennapi problémák okozta feszültséget. Kimutatható az is, hogy a túlevésben szenvedők nagy százalékban szorongásos betegségekkel vagy depresszióval küzdenek.

Hiánypótló nagyevés

A falási zavarral küzdők egy-egy rohamszerű nagyevés során elveszítik önmaguk felett a kontrollt, nem tudják abbahagyni az evést. Ez állandó stresszt okoz, és az önértékelés csökkenéséhez vezet. Látszólag ellentmondó, de ebből az állapotból pedig éppen az evés jelenti a menekvést, amitől persze újabb bűntudat és lelkiismeret-furdalás következik. Az önbizalomból ez pedig újra csak elvesz. A mentsvár megint az evés - és máris összeállt az ördögi kör.
A falási zavarban szenvedők számára tehát az étel mindig valamilyen hiányt igyekszik pótolni, legyen szó akár az önbizalom vagy a szeretet hiányáról.
Mely társadalmi-kulturális tényezők játszanak szerepet a falási zavar kialakulásában? A modern, nyugati kultúra által sugallt vékony nőideál - csontvázszerű modellek - igen káros hatással van a mai kor emberére. Abban a világban, ahol a karcsúság egyet jelent a sikerrel, túlsúlyosnak lenni egyet jelent a kudarccal, sikertelenséggel, egyfajta csőddel. A legtöbb falási kényszertől szenvedő tisztában van külső megjelenésével, tele van gátlással és komplexussal emiatt. A falások után jelentkező bűntudat és szomorúság azonban nem elég az ördögi kör megszakítására.

Kockázatos

Nehéz megbecsülni, hány embert szenved valójában túlevésben (mivel ezt a betegséget a legtöbben szégyellik, és titokban tartják), mégis úgy tűnik, hogy a falási kényszer a leggyakoribb evészavar lehet. A túlsúlyosság a hazai népesség nagy százalékát érinti, és a kezelést kereső elhízottak nagy százaléka ebben a zavartípusban szenved.
Mely tényezők fokozzák a falási zavar kialakulásának esélyét? A fogyókúra kockázati tényező lehet. Az érintetteknek általában vegyes fogyókúrás múltjuk van: vannak, akik túlzásba vitten fogyókúráztak már gyermekkoruktól fogva, míg mások soha. A fogyókúra mindenesetre fokozhatja a vágyat a falásra. A nyomasztó szépségideál, a média üzenete - mely szerint a karcsúság egyet jelent a sikerrel -; a családi gondok; szexuális zaklatás egyaránt vezethet étkezési zavarokhoz. Az impulzív viselkedés, a kontrollhiány, a feszültségtűrés mind hajlamosító tényezők, mind ahogy az is, ha az érintett egyéb pszichiátriai megbetegedésben (szorongás, depresszió, szerhasználat) is szenved.

Ha rendszeresen visszatérő, rohamszerű nagyevéseket tartunk, nem írhatjuk mindig valami számlájára, tudomásul kell vegyük, hogy ez egy krónikus betegség, amely orvosi kezelés nélkül nem múlik el. Segítséggel azonban kezelhető, visszanyerhető a kontroll, legyőzhető a titok és a szégyen.

Forrás:
www.mayoclinic.com

Értékelje a cikket!

További cikkek
Szóljon hozzá Ön is és olvassa el mások hozzászólásait

Humánmeteorológia

Humanmeterológia szolgaltatója

Fronthatás:
Nincs front

Maximum:
+13, +18 °C
Minimum:
+5, +10 °C

Délelőtt sokfelé felszakadozik a felhőzet, a déli területeken lehetnek felhősebb tájak.

Egészséget befolyásoló hatások:
N/A

Részletes adatok és előrejelzés

Tekintse meg az időjárási frontokat!Térképezze fel a pollen adatokat!

Kövesse a Házipatikát:

GyógyszerekGyógyszerkereső
GyógyszerHatóanyag