A Chicago és a Stanford Egyetem kutatói által végzett vizsgálatot - mely a című lapban jelent meg - Elizabeth A. Gunderson vezette, aki szerint a kutatás eredményei azt mutatják, nagyon is fontos, milyen módon adnak hangot a szülők a megelégedésüknek kisgyerekeikkel kapcsolatban, ezzel ugyanis kihatnak a jövőjükre.
A legtöbb szülő számtalan módon szokta dicsérni gyermekét, ám a mostani vizsgálatból az derült ki, hogy az az igazán jó dicséret, ha a gyerek erőfeszítését, a siker érdekében tett lépéseit értékeljük, ez ugyanis arra ösztönzi őket, hogy később se riadjanak meg a kihívásoktól. Ugyanakkor ha csak önmagában a gyereket dicsérjük, az nem hat rá ösztönzőleg, és később rosszabbul fog teljesíteni a nehéz helyzetekben. Ahelyett tehát, hogy "ügyes vagy", érdemesebb azt mondani, "nagyon jól csináltad".
A vizsgálat során a szakemberek több mint ötven 1 és 3 év közötti gyereket és szüleit figyeltek meg saját otthonukban, mindennapi tevékenységeik közben. A családok a legkülönbözőbb rasszból, etnikumból és gazdasági háttérből lettek kiválasztva, és mindannyiukat háromszor vették filmre, egyszer a gyerek egyéves, egyszer kétéves, egyszer pedig hároméves korában. A felvételekről a szakemberek összeszedték azokat a helyzeteket, ahol a szülők dicsérték a gyerekeket, majd csoportosították ezeket a jeleneteket az alapján, hogy a dicséret az erőfeszítésre, a stratégiára, illetve a cselekvésre vonatkozott, vagy a személyre magára, netán valami másra. A kutatók öt év elteltével újra megfigyelték a gyerekeket, és arra voltak kíváncsiak, vajon a nagyobb kihívást igénylő vagy a könnyen megoldható feladatokat kedvelték-e jobban, és képesek-e áthidalni az akadályokat.
Az eredmények azt mutatták, hogy ahol a szülők inkább a cselekvés folyamatát dicsérték kiskorban, ott később a gyerekek lelkesebben vették a nehéz helyzeteket és nem riadtak meg a kihívásoktól, jobban leküzdötték az akadályokat. Az is kiderült, hogy bár a fiúk és a lányok ugyanannyi dicséretet kaptak szüleiktől, előbbieket sokkal gyakrabban dicsérték a tetteik által, míg a lányokat többször önmagukért. Ennek következtében öt év elteltével a fiúk pozitívabban álltak hozzá a kihívásokhoz és jobban hittek abban is, hogy az intelligencia fejleszthető.
