A fösvénység, zsugoriság egy elég széles körben, szinte általánosan érvényesülő tulajdonság, még ha erről nem is szívesen beszél senki. Pénzügyi- és viselkedésszakértők éppen ezért gondolják, hogy a karácsonyi ajándékozás -legalább is elméletileg - az emberi természet megerőszakolása, hiszen nagyon irracionális.
A racionalitást szem előtt tartó közgazdászok úgy vélik, hogy ha tényleg számítanak az érdekei annak, akik meg akarunk ajándékozni, úgy a legjobb, ha pénzt adunk nekik egy pár zokni vagy egy sál helyett, amelyet gyorsan elhordanak vagy elveszítenek. Tore Ellingsen és Magnus Johannesson a Stockholm School of Economics kutatói a "Szembetűnő nagylelkűség" című tanulmányukban fel is sorolják az okokat, hogy a pénz ajándékozása miért sokkal ésszerűbb dolog.
Először is, aki ajándékot vásárol, azt kockáztatja, hogy olyasvalamit szerez be, amit a címzett nem akar, ezért az ajándék nem képvisel számára értéket. A pénz azonban lehetővé teszi számukra, hogy pontosan azt vegyék meg, amit kívántak. Másodszor hatalmas mennyiségű időt és egyéb forrásokat kíván az ajándék beszerzése. A pénz viszont sok időt és stresszt takarít meg, s a felesleges fogyasztás elkerülése miatt még a Föld megóvásában is segít.
Globális pazarlás érzelmi alapon
Joel Waldfogel, a minnesotai Carlson School of Management alkalmazott közgazdaságtan professzora egy olyan kiterjedt kutatást folytatott le, amelyben a, megmutatta a nagy felmérések részesülők ajándéka, hogy amikor megkérdezték a résztvevőket, hogy mit szólnának ahhoz, ha az ajándékok helyett készpénzt kapnának. A megkérdezettek általában hajlandónak mutatkoztak elfogadni a kápét, még akkor is, ha az összeg jóval kisebb volt, mint amennyit az ajándékuk valóságosan ért. Ez azt mutatja, hogy globálisan hatalmas pazarlás folyik, s igen magas árat fizetünk az érzéseink kedvéért.
A karácsonyi szezonban a jótékonysági mozgalmak mindig nagyon aktívak, s igyekeznek felhívni a figyelmet a hátrányos helyzetűekre. E szervezetekre általánosan jellemző, hogy szinte sohasem kérnek ajándékot, sokkal inkább pénzadományokat, mert pragmatikusan ezzel tud a jótékonykodó a leghasznosabban hozzájárulni a segélyezés céljaihoz. Ha ez nyilvánvalóan hasznosabb, mint a többi ajándék a jótékonyság területén, így közgazdászok továbbra is az irracionális paradoxon fennállását látják abban, hogy összevissza vásárolgatunk egymásnak nem igazán optimális ajándékokat.
Tore Ellingsen és Magnus Johannesson a Journal of Public Economicsban publikált írásában kifejtette, hogy milyen különböző okokból nem adunk ajándékba pénzt. A pénz először is kellemetlen képzettársításokat ébreszt, amelyek közül az első helyen áll az önzés. Különböző pszichológiai kísérletek igazolják, hogy a pénz puszta jelenléte, vagy akár az is, ha tudat alatt megjelenik a fogalma, az embereket abba az irányba tolja, hogy meggondolatlanul viselkedjenek. Kísérletek igazolják azt is, hogy az emberek nagylelkűbbek , amikor arra van esélyük, hogy az idejüket áldozzák egy dologra, mintha csak egyszerűen pénzt adományozhatnának.
Ajándékok ténylegesen jelezik a megbecsülést a másik irányában, és ez megmagyarázza, hogy miért fordítunk sok időt és erőfeszítést rájuk, s miért preferálnak az ajándékozók olyan dolgokat, amelyek sokba kerülnek. Az egyik érv készpénz ellenében karácsonykor, hogy túl könnyű lenne tettetni a kapcsolatokat, ha csak bankókat csúsztatnánk egy cifra borítékba. Az emberek ösztönösen tudják ezt, és a szeretet, a megbecsülés sokkal jobb tesztjének tartják, ha olyasmit kapnak, amire időt kell szánni, vagy kényelmetlenséggel, erőfeszítéssel jár a beszerzése. Azok, akik túl könnyen lendülnek túl az ajándékozáson lehet, hogy ezzel mélyen rejtőző bizonytalanságukat mutatják ki. Például meglehet, hogy csak a véletlenen múlik, a szeretőjük vagy a feleségük, az aki általában több elbűvölő ajándékot kap.
Az ajándékozás varázslata
Karácsonykor azért sem valószínű a pénz ajándékozása, mert hiába is hevernének készpénzkötegek a fa alatt, ha a pénz ajándékozása válna normává, az oly mértékben kiüresíthetné a kapcsolatokat , hogy azok ettől el is romlanának. A jelenlegi racionális és hatékony világban, ahol a karácsonyi szezonban azért a pénz az úr, fontos megválaszolni, hogy miként vagyunk képesek megkülönböztetni magunkat a tárcánk vastagságától? Emiatt válik egyfajta varázslattá az optimálistól távol álló ajándékok cseréje. Ellingsen és Johannesson idézik azokat a közgazdászokat, akik szerint ezekkel az alacsony használati értékű dolgokkal az emberek valójában meggátolják az olyan kapcsolatok kialakulását, amelyeket csak az ajándékok összegyűjtse motivál.
Ellingsen és Johannesson fehívták a figyelmet egy másik kutatásra is. Sebastian Kube közgazdász, Michel André Maréchal és Clemens Puppe a Bonni Egyetemen embereket alkalmaztak, akik váratlan ajándékot kaptak a munkaadójuktól vagy pénzben vagy valami másban. A nem pénzbeli ajándék értéke ismert volt, s megfelelt a pénzbeli ajándék értékének. A résztvevők a készpénzt preferálták, de nem a pénzbeli ajándékot tartották a kedvesség hitelesebb jelének. Dolgozók folyamatos teljesítményére a készpénz ajándék csak gyengén volt hatással , a nem pénzajándék viszont pozitív és erős hatást gyakorolt. Ha ezek a nem pénzbeli ajándékok nem a karácsonyi ajándékdömping idején jelennek meg, akkor még erősebb hatásra lehet számítani.
Ellingsen és Johannesson úgy vélik, hogy habár a legtöbben kápét szeretnének , mégis igen kevesen kérnek készpénzt, mert a kutatások tanúsága szerint senki sem akar úgy megjelenni, hogy a pénzszerzés mozgatja. Az ajándékok - bármi is legyen a csomagolópapír alatt - az igazi kifejezői a megbecsülésnek, s ez egy alapvetően pszichológiai tényező. Minden jelen feltár valamit arról, hogy mi az ajándékozó azt hiszi a címzett. A megajándékozottak pedig azt hiszik, hogy minden dolog amit kapnak, feltár valamit az ajándékozó személyéről.
Akár a férfiak , akár a nők önérzetből és szeretetből adnak ajándékot. De úgy tűnik, minél többet adunk, és szeretettel fogadjuk el, amit kapunk, és (talán) ha visszafogjuk az önérzetünk, annál jobb karácsonyunk lehet. Egy ajándék a megértés külső megnyilvánulása. A tökéletes ajándék az, amit a címzett valóban akar, élvezi és értékeli, de nem vásárolna meg magának.
Forrás: psychologytoday.com
