Miért rövidebb a hazaút?
A Kyoto University 2015-ben publikálták tanulmányukat a "hazaút jelenség" témájával kapcsolatban a PLOS One szakfolyóiratban. A kísérlet során húsz, 20 és 30 év közti férfinak mutatták városjáró utak majdnem félórás videóit. Két csoportra osztották őket: az egyik csoport tagjai egy oda- és egy visszautat néztek meg, a másik csoport tagjainak pedig csak két "odautat" kellett megnézniük.
Az önkénteseknek a kísérlet során egyfelől jelezniük kellett, ha szerintük eltelt három újabb perc, majd értékelniük kellett a filmek hosszát egy -5 és +5 közötti skálán: a -5 azt jelentette, hogy az első film volt sokkal hosszabb, a +5 pedig azt, hogy a másik volt sokkal hosszabb. A résztvevők a filmek megtekintése közben nem észlelték azt, hogy a filmek különböző hosszúak lennének (helyesen, hiszen nem is voltak azok), viszont azon csoport tagjai, akik a visszautat is megnézték, következetesen rövidebbnek találták a visszautat.
A japán kutatók úgy vélik: agyunk két különböző módszerrel követi az idő múlását: az egyik matematikai, a másik pedig nyelvi alapú, ezen utóbbi révén alkotjuk meg történeteinket arról, hogy mi is történt velünk, miközben úton voltunk. Ezen rendszert zavarja meg a "hazaút jelenség": a kutatás pedig arra mutat rá, hogy nem az időbecslési mechanizmust érinti, hanem csak időérzetünket .
A Kyoto University munkatársai természetesen a többi, témában folytatott kutatásra is reflektálnak. A "hazaút jelenséget" az ötvenes években például azzal magyarázták, hogy lassabban múlik az idő, ha új ingerek érnek minket egy úton. Bármennyire logikusnak is tűnik ez, 2011-ben egy holland biciklis kísérlettel bizonyították be az ellenkezőjét: bármilyen úton is mentek biciklisek egy városban A és B pont között, ismert vagy ismeretlen környéken, mindig a visszaút tűnt rövidebbnek.
A kísérlet mögött álló tudósok egy új hipotézist is felállítottak: szerintük az odaút előtt túl optimisták vagyunk egy távval kapcsolatban, mindig azt hisszük, hogy képesek vagyunk hamarabb odaérni. Miután ez több időt vesz igénybe, a visszaútra azt hisszük, hogy az is ugyanannyira hosszú lesz - és pont ezért érzékeljük rövidebbnek. Ez az elmélet amúgy jó magyarázatnak tűnik arra, hogy miért nem észleljük a "hazaút jelenséget" olyan utakon, amelyeken rendszeresen járunk: utunk hosszának becslései tényeken és tapasztalatokon alapulnak.
Más kutatások szerint amikor megyünk valahova, általában időre kell odaérnünk és gyakran aggódunk is azért, hogy célba érünk-e a kellő időben . Ha agyunk jobban fókuszál az idő miatti aggódásra, úgy fogjuk érezni, hogy az lassabban múlik. Ez is teljesen logikusnak tűnik és mégis, számos kutatás képes ezt is cáfolni, például az, hogy akkor is rövidebbnek tűnik a hazaút, ha időre kell visszaérnünk.
Forrás: Newser
