Egy nemzetközi kutatásból az derült ki, hogy az alatt, hogy ki számít "menőnek", több országban is ugyanazt értik az emberek.
A kutatók - az Universidad Adolfo Ibáñez, az Arizonai Egyetem és a Georgia Egyetem munkatársai - 2018 és 2022 között közel 6000 résztvevővel dolgoztak az alábbi országokból: Ausztrália, Chile, Kína, Németország, India, Mexikó, Nigéria, Spanyolország, Dél-Afrika, Dél-Korea, Dél-Korea, Törökország és az Egyesült Államok. Többek között arra kérték őket, hogy gondoljanak olyan személyekre az életükben, akit „menőnek”, „nem menőnek”, "jónak" vagy „nem jónak” tartanak.
A vizsgálatban résztvevők következetesen a nyugodt, lelkiismeretes, átlagos, kellemes, meleg, biztonságos, hagyományos és konformista jellemet inkább a jó emberhez társították, mint a menő emberhez. A rátermettséget egyszerre tartották „menőnek” és „jónak”, de egyértelműen egyiknek sem. De „menőnek” lenni a hat jellemvonás - extrovertáltabb, hedonistább, erőteljesebb, kalandvágyóbb, nyitottabb és önállóbb - megléte volt a válasz függetlenül a személy korától, nemétől vagy iskolai végzettségétől.
Todd Pezzuti, a chilei Universidad Adolfo Ibáñez professzora, a tanulmány egyik szerzője szerint ezeket a tulajdonságokat nem lehet tanulni.
"Ezekkel a tulajdonságokkal születünk. Ezek közül öt a személyiségjegyek közé tartozik, és a személyiségjegyek általában meglehetősen stabilak" - mondta a CNN-nek.
A kutatás kimutatta, hogy a menő és a jó emberek alatt nem ugyanazt értjük, de lehetnek átfedések a két kategória között.
"Ahhoz, hogy valakit menőnek tekintsenek, általában valamennyire szimpatikusnak vagy csodálatra méltónak kell lennie, amitől hasonló a jó emberekhez. A menőknek ugyanakkor vannak olyan tulajdonságaik, amelyek morális értelemben nem feltétlenül számítanak jónak, mint a hedonizmus és a hatalombirtoklás" - magyarázta Caleb Warren, az Arizonai Egyetem munkatársa, a tanulmány egyik szerzője.
Ugyanakkor a kutatásban csak olyan emberek vettek részt, akik mind értették a "menő" kifejezést. Pezzuti szerint érdekes - de nehéz - lenne kideríteni, hogy elszigetelten élő csoportok mit gondolnak erről. Feltételezi, hogy a vadászó-gyűjtögető törzseknél is léteznek "menő" tagok, csak kisebb a szerepük a közösség életében, és valószínűleg nem is annyira népszerűek.
