A Gergely pápa nevéhez köthető naptárreform elrendeléséig, 1582-ig, a ma december 21-én pontosodó téli napforduló december 13-ra esett. A téli napfordulót ma is egyre több helyen a fény ünnepeként tartják számon, hiszen innentől kezdve "látni a fényt az alagút végén": innentől kezdve egyre tovább van világos.
Hiába a reform, névnaptárunk továbbra is őrzi a régi "időszámítást", hiszen december 13. Magyarországon is Luca (a latin lux=fényesség szóból származtatva) napja. Érthető, hogy a napforduló előtti, 12-i hosszú éjszakát az év legsötétebb napjának tartották, nemcsak a szó szoros, hanem átvitt értelmében is. A pogány néphit szerint ugyanis ezen az éjszakán a gonosz erők is alászállanak, kísértésük ellen varázslással, különféle praktikákkal védekeztek. Nem csoda, hogy e naphoz annyi jóslás, babona, népszokás kötődik - nézzük, melyiket, mire használták.
Szent Luca vagy boszorkány?
Míg az olaszoknál és a skandináv népek körében a gyógyító, ajándékozó Lúcia terjedt el, - Szent Lucára , a mártírhalált halt szűz lányra emlékezve - addig Közép-Európában - különösen nálunk és a szomszédos országokban - negatív hasonmása, a sötét Luca, a boszorka alakja jelent meg a folklórban.
Köztudott, hogy az ártó szellemek, de még a boszorkányok is irtóznak a fokhagymától, ezért a korabeli népek fokhagymát tettek az ablakokba, a homlokukra fokhagymával keresztet rajzoltak. Ugyanilyen megfontolásból patkót helyeztek a küszöbökre, seprűt raktak keresztbe az ajtók elé.
A boszorkánnyá vált Luca felismerésére, ezen a napon fogtak hozzá a Luca-székének elkészítéséhez, melynek karácsony napjára kellett elkészülnie. Ha felállt rá a szék készítője az ünnepi misén, állítólag rögtön "kiszúrta" a falu összes boszorkányát. Hogy mi történt e szerencsétlen nőszemélyekkel, arról nem szól a fáma...
Dologtiló Luca-nap
Ezen a napon nőknek tilos volt a házimunka, a sütés, varrás, mosás, tűzrakás. A kisfiúk Lucázni jártak, a házaknál az alkalomnak megfelelő rövid versikékkel azt kívánták, hogy sokat tojjanak a ludak és a tyúkok. Luca-napján kedvelt foglalatosság volt a jóslás, ami termésre, halálra, szerelemre és időjárásra egyaránt vonatkozhatott.
Luca nap
Ki lesz a férjem?
Luca-estéjén lányoknak érdemes bal kézzel font fonalat kötni a derekukra, mert így megálmodják, ki lesz a jövendőbelijük. A hajadonok Luca napjától karácsony napjáig minden reggel megettek egy almát , majd miután az utolsó alma utolsó falatját is lenyelték, kimentek az utcára, és - hogy megtudják leendő párjuk nevét - megvárták, hogy milyen keresztnevű férfival találkoznak először.
Egy másik praktika szerint Luca napján a lányok 13 papírra 13 férfi nevét írták fel, majd miután a papírdarabokat gondosan összehajtogatták, mindennap eldobtak egyet belőlük. Karácsony napjának (december 25-ének) estéjére - a megmaradt papírdarabról - megtudhatták, hogy ki lesz a vőlegényük.
Luca-napi búzaültetés
Ezen a napon cserépbe búzát vetettek, amely ha karácsonyra szépen kicsírázott, azt jelentette, hogy a következő évben bőséges termés várható. Belsejébe mécsest, gyertyát volt szokás helyezni. A búza zöldje az adventi remény beteljesülését, fénye a Megváltó érkezését volt hivatott hirdetni, maga a búza pedig az élő kenyeret, Jézust jelképezte.
Időjóslásra a Luca-kalendáriumot használták, melybe a Luca napját követő 12 nap időjárását lejegyezve, az eljövendő év 12 hónapjának időjárására következtettek.
Luca-napi kotyolás
A termékenység bebiztosításában szerencsésen besegítettek a Luca-napi alakoskodók/kotyolók - a néphagyomány szerint fiúk-, akik házról-házra járva mondták termékenységvarázsló rigmusaikat. A kotyolásnak nevezett szokás segítette az eljövendő bő termést és a jószágok megfelelő szaporulatát.
