Küzdelem a babáért: nem egyszereplős történet

Cikksorozatunkban három olyan nő történetét meséljük el, kísérjük végig a tervezéstől kezdve, az orvosi vizsgálatokon át a várakozással töltött idő érzelmi hullámzásáról szóló vallomásokig, amelyek segítséget, kapaszkodót jelenthetnek a babára váró pároknak. A történeteket, a párokra váró vizsgálatok okát Dr. Koppány Viktória, meddő párokkal is dolgozó endokrinológus segít megérteni. Ismerjük meg Bea történetét.

A 36 éves Beának már első kislánya is orvosi segítséggel fogant, hormoninjekciókkal segítettek rá a peteérésre, és a második babánál is arra készült, hogy hasonló utat kell bejárniuk majd. Bár egy ideig próbálkoztak, természetes úton nem fogant meg a baba. "Mivel fel voltam rá készülve, hogy valami hasonló lesz, mint az első gyerek születése előtt, így ez az időszak nem annyira viselt meg. Tudtam, mire számíthatok, készültem rá, és mivel már mellettem volt a 4 éves egészséges kislányom, igazából csak azért voltam türelmetlen, mert már nagyon vártam a következőt" - meséli a második gyerek tervezésének időszakáról.

Bea első kislányának fogantatását Dórihoz hasonlóan, peteérést segítő hormongyógyszerek segítették. A második babára 3 évvel később érezték készen magukat. "Most már kifejezetten olyan orvost kerestem, akinek ez a szakterülete, és az előzmények miatt egy vérvételt követően rögtön egy injekciós kezeléssel kezdtünk" - meséli, hozzátéve, a folytatás nem a vártnak megfelelően alakult. "A szervezetem egyáltalán nem reagált, nem volt peteérésem , így az orvos azt mondta, a lombik program jöhet szóba, gondoljam át."

Van azonban olyan eset is, amikor nem segítenek a hormoninjekciók és a megoldást a lombikprogram jelentheti. Beáék második babájukra készültek, amikor kiderült, hogy az első terhességnél alkalmazott hormonkezelés most nem működik, nincs peteérése, így az orvos a lombikot javasolta. "Nem viseltek meg az első terhességem idején a hormongyógyszerek, -injekciók, így igazából ettől sem tartottam annyira. Probléma volt ugyanakkor, hogy nem jött meg a menstruációm, pedig arra szükség volt, hogy el tudják kezdeni a lombikot előkészítő injekciós kezelést".

Bea próbálkozott akupunktúrával , természetgyógyásszal, végül azonban felhagyott ezekkel és - Dórihoz hasonlóan - úgy döntött, hogy kizárólag az orvosi módszerekkel próbálkozik. "Nem tudtam, hogyan hat egymásra a két teljesen eltérő módszer, fogalmam sem volt arról, hogy nem oltják-e ki egymást. Az orvosom nem ágált a természetgyógyász ellen, de nem is támogatta, így végül én döntöttem és felhagytam az alternatív dolgokkal" - meséli.

Végül sikerült elkezdeni a programot, 14 napig kellett injekciókat kapnia, amit többnyire a férje adott be neki. Ezt követően egy 10 perces altatás alatt szívták le a petesejteket. "13 petesejtet tudtak levenni, ami nagyon jó hír volt. Azért volt picit nehezebb örülni neki, mert a másik anyukának, akivel egy szobában voltam, csak 3-at, és ő érthető okokból elég csalódott volt" - meséli Bea. Az igazi izgalom azonban csak ezután következett: hány beültethető megtermékenyült petesejt lesz?

A lombikprogramra vállalkozó Beánál végül 10 petesejt "indult meg", vagyis ennyi lett volna alkalmas a beültetésre. "A férjemnek annyi kérése volt, hogy ne legyenek ikrek. Ez nem könnyítette meg a helyzetet, mert ott és akkor nem tudhattuk, hogy a beültetett petesejtekből hány marad meg. A beültetés előtt hosszan beszélgettem az embriológussal, nem tudtam, mit tegyek. Végül abban egyeztünk ki, hogy a 2 legnagyobbat ültetik be. Bár adott pillanatban ezek voltak a legfejlettebbek, ez nem jelentette azt, hogy ezek a legéletképesebbek is" - a beültetés napjáról. A beavatkozás inkább kellemetlen érzés volt, mint fájdalmas és csak pár percig tartott, egy vékony kis csövön helyezték fel a kiválasztott petesejteket. Ezt követően hazaengedték, az orvosi utasítás az volt, hogy pár napig feküdjön, és két hétig kímélje magát.

"Két hét után mennem kellett vérvételre és abból kiderült, hogy babát várok. Furcsa módon nem az történt, ami az első terhességemnél, amikor kitört belőlem a zokogás. Inkább valahogy megnyugodtam. Talán a testem jelezte, éreztem már előtte is, hogy ez sikerült" - meséli. De azt is hozzáteszi, amikor a kilencedik héten vérezni kezdett, nagyon megijedt. "Szerencsére nem volt semmi baj, az orvos azt mondta, talán akkor szívódott fel a másik beültetett petesejt". Bea kora miatt indokolt - de még nem kötelező - volt genetikai tanácsadásra menni. Egy vértesztet és egy genetikai ultrahangot javasolt a kezelő orvosa, ezt végeztették el. "Akkor sírtam el magam, amikor itt kiderült, hogy a baba egészséges. Talán akkor könnyebbültem meg, mert előtte sokat aggódtam, izgultam, hogy minden rendben lesz-e" - emlékezik vissza a néhány hónappal ezelőtti érzésekre. Bea kislánya januárban érkezik.

Mi történhet akkor, ha természetes úton nem fogan baba? A mesterséges megtermékenyítések esetén alapvetően két nagy csoportról beszélhetünk, az egyik az inszemináció, a másik a lombikprogram. Inszemináció esetén a megfelelően előkészített, minőségben, számban, mozgékonyságban megfelelő spermiumokat katéteren keresztül a méh üregébe fecskendezik. Ezt meg lehet tenni spontán ciklusban, de gyakrabban stimulációt okozó gyógyszeres előkezelés és/ vagy tüszőrepedést kiváltó injekció adása után történik a beavatkozás. A beavatkozás előtt fontos, hogy átjárható legyen a petevezető, ne legyen semmilyen fertőzés a pár egyik tagjánál sem, esetleges előzetes betegségek, hormonzavarok, cukorbetegség, inzulin rezisztencia, pajzsmirigy gondok, agyalapi mirigy túlműködés, magas vérnyomás mind kezelve, beállítva legyen. A stimuláció során a normál női ciklust felügyelő, szabályozó agyi hormonokkal (úgynevezett gonadotropinok, FSH, LH) megegyező hatóanyagú injekciós kezelést kap az anyuka, majd ultrahangos kontrollok során megfigyelt, megfelelő peteérést követően tüszőrepedést váltanak ki humán, úgynevezett choriogonadotropin hatóanyagú injekcióval. A stimuláció előnye a jobb minőségű, kiszámítható, kontrollálható ovuláció, ugyanakkor veszélye lehet a petefészkek túlstimulálása, vagy a többes terhesség. Az inszemináció a férj spermájával vagy donor spermával is elvégezhető, de mindkét oldali petevezető elzáródásakor nem alkalmazható, és nem ajánlják 40 év feletti női életkorban sem. Sokat alkalmazott eljárás, de sikeresség valószínűsége az egyes ismétlések során csökken, ezért maximum 4-6 alkalommal végezhető.

Sorozatunk korábbi részei:

"Mindenki azt kérdezgette, mikor jön a gyerek?"

"Csodálatos érzés volt a pulzáló pont az ultrahangon"

Ez is érdekelheti

Női bajok

Jelek, hogy megtörtént a peteérés

PCOS

PCOS mellett így jöhet össze a baba

sikertelen lombik

„Azt mondta, ha még egyszer meghallja az ovuláció szót, elválik”

lombikprogram

„Ott álltam, egy szál bugyiban, amikor odabent gratuláltak a hathetes babát váró kismamának…” – lombikprogram belülről, államosítás után