Amerikai kutatók egy 2015-ben publikált tanulmányban megpróbáltak választ találni erre a kérdésre. Összesen több mint negyven családi attitűdöt vizsgáltak meg az ügyben közvetlenül érintettek tapasztalatait kielemezve. A kérdőíves felmérés során ugyanis közel kétezer szülő és gondviselő, mintegy 750 testvér, valamint 283 Down-szindrómával élő személy válaszait vették fel.
Az így kapott eredmények azt mutatták, hogy a családok 87 százalékára jellemző, hogy a tagjai rendszeresen kifejezik a szeretetüket a Down-szindrómások felé, akik pedig ezt képesek mindenki felé vissza is adni. A megkérdezettek 83 százaléka számolt be arról, hogy egyenesen büszke a genetikai rendellenességgel született gyermekére vagy testvérére. A felmérés szerint annak, hogy a Down-szindrómásoknak pontosan mely képességei gyengébbek, nem vagy csak nagyon kis mértékben van hatása a családi attitűdökre.
A válaszadók csupán egy szűk, kevesebb mint 10 százalékos kisebbsége fogalmazott meg negatív tapasztalatokat a családi életre nézve. A 9 és 11 év közötti testvérek például többnyire akkor mondták azt, hogy zavarban érzik magukat a beteg testvérük társaságában, ha a szüleik is hasonló érzésekről számoltak be. A számok szerint ugyancsak a szülők negatív hozzáállása a fő kiváltó oka annak, ha egy 12 év feletti testvér legszívesebben elcserélné a Down-szindrómás családtagot valaki másra.
A tanulmány szerint, amennyiben a méhen belüli szűrés Down-szindrómát mutat ki, a leggyakrabban az a kérdés merül fel elsőként a szülőkben, hogy "vajon mit fog ez jelenteni a családunk számára?" Dr. Brian Skotko, a kutatás vezetője szerint azonban a szülők általában képesek felismerni, pontosan mivel jár egy ilyen gyermek érkezése. A felmérés tanúsága szerint pedig, ha elfogadják és szeretik a Down-szindrómás gyereküket, akkor a család többi tagja is ugyanígy fog viszonyulni hozzá.
Forrás: downsyndromeprenataltesting.com
Mennyi a normál nyugalmi pulzus, és mikor a legjobb megmérni?
Legjobban: