Egyre elterjedtebb, hogy a párok később, idősebb korban vállalnak gyereket. Az orvosok is elsősorban az anyai tényezőket vizsgálják, amikor a születési kockázatokat mérlegelik, kevés szó esik az apai életkor és a születendő gyermek egészségi állapota közötti összefüggésekről, pedig bizony az apán is sok múlik.
Nincs abban egyetértés a kutatók és orvosok között, hogy mikortól számít idősnek egy kispapa, de az adatok arra mutatnak, hogy amint az apa eléri a 35 éves kort, csekély, de általános növekedés figyelhető meg a születéskori kockázatok terén, míg 40 éves kor után ez a rizikó már meredeken emelkedik. Szakértők szerint a magasabb kockázat oka az, hogy az ondósejtképződés során a hímivarsejtek DNS-ében évente átlagosan két új mutáció halmozódik fel, tehát idősebb korra több mutáció van jelen az apa örökítőanyagában, és ezek a változások egyértelműen összefüggésbe hozhatók az utódokban megjelenő genetikai mutációk, valamint egyéb rendellenességek előfordulásával.
Ritka rendellenesség
A rendelkezésre álló adatok alapján az apai életkor előrehaladtával a fogantatáskor újonnan kialakuló monogénes rendellenességek előfordulása növekszik. A monogénes rendellenességek a fogantatás után, a magzati korban gyakran nem ismerhetőek fel, mert vagy nem járnak ultrahangeltéréssel, vagy az ultrahangeltérés csak későn, a terhesség harmadik trimeszterében válik láthatóvá, így jellemzően csak a megszületést követően derül ki a szülők számára, hogy gyermekükben kialakult a betegség.
Vannak a cisztás fibrózisnál gyakoribb genetikai rendellenességek is. Ilyen például a Down-kór is, de ezekben az esetekben kromoszóma-rendellenesség áll a háttérben, nem pedig génszintű hiba. Az orvostudomány folyamatos fejlődésének köszönhetően ugyanakkor ezeket a genetikai rendellenességeket prenatális szűrővizsgálattal ki lehet mutatni. Van olyan laborvizsgálat hazai magánklinikán is, amely az anyai vérből mutatja ki, hogy a magzatban kialakult-e a 44 leggyakoribb, apai életkorhoz köthető monogénes rendellenesség.
