Abban az időben a betegek jogaival, és a tájékoztatásával kapcsolatos tevékenységnek még nem volt olyan jelentősége, mint napjainkban. Tapasztalt kollégánk arra intett bennünket, hogy a tájékoztatás nagy tapintatot, és körültekintést igényel. Ennek alátámasztására a következőket mondta el: A szülőszobán a feleség éppen megszült. Az izgatott férj a folyosón fel-alá sétálva türelmetlenül várt a szülést levezető orvosra.
- Doktor úr! Ugye nincs komoly baja a babának?
- Nincs - felelte az orvos.
- Biztos, hogy nincs semmi baja?
- Mindketten egészségesek - nyugtatta meg az orvos az izgatott férjet.
- A koraszülöttekkel általában mindig szokott valamilyen probléma lenni - nyugtalankodott tovább a férj.
- Ne aggódjon, nem volt koraszülött. Időre született, szép egészséges gyermek.
A férfi arca öröm helyett elkomorult. A házastársak később elváltak egymástól.
Az eset nem nagy horderejű élet-halál kérdést feszeget, "csupán" a tájékoztatás fontosságára és felelősségére hívja fel a figyelmet. A pár hét hónappal azelőtt kötött házasságot, és az "apa" arra gondolt, hogy gyermeke a VII. hónapban született, azaz koraszülött lett. Az orvos jó szándékú megnyugtatása döbbentette rá, hogy a gyermek két hónappal a házasságkötésük előtt fogant, és nem ő a gyermek apja. Apai örömök helyett viharos érzelmek dúltak szívében.
Mossuk el az idő távlatát, feltételezzük, hogy napjainkban történt az eset. Vajon elkerülhető lett volna a kórházi ápolás alatt a nemkívánatos reakció, amit a férj a kismamára zúdított? Lehetséges, hogy később is ez lett volna a házasság sorsa, de legalább az orvos lelkiismerete mentesült volna attól a tehertől, hogy az ő közlése váltotta ki a vihart.
A tájékoztatással és az önrendelkezéssel kapcsolatos döntések nem csak az egészségügyi dolgozóktól, hanem a betegektől is aktivitást követelnek.
Ha az orvos tudott volna arról, hogy a szülő nő a férjét abban a hitben hagyta, hogy gyermekük koraszülött lesz, adhatott volna olyan felvilágosítást, hogy igazat mond, megőrzi az anya titkát, és az aggódó férjet is megnyugtatja:
- Megértem az aggodalmát, a szülés nagy esemény, különösen a baba számára. A körülményekhez képest mindketten jól vannak. A baba az ilyenkor szokásos ellátást megfelelő módon megkapta, és később lehetősége lesz megnézni a gyermeket.
Az orvos nem mérlegelheti azt, hogy az anya eltitkolta a tényeket a férje előtt. A beteg titkát meg kell őriznie.
A gyógykezelések során az orvos akarva-akaratlanul is olyan egyéb információkhoz jut, ami nincs feltétlenül oksági kapcsolatban a betegséggel, állapottal, vagy a kezeléssel, mégis ezek közlése (akár hozzátartozónak is!) a beteg számára hátrányos következményekkel járhat. Ha a beteg sajátos környezete, hozzátartozóihoz való viszonya ismeretlen az orvos előtt, a legnagyobb jó szándék is bajt okozhat.
Nem elégséges tehát csak a betegséggel, szövődményekkel, beavatkozásokkal kapcsolatos tájékoztatás, hanem fontos tájékoztatni a beteget, hogy rendelkeznie kell arról is, kiket milyen mértékig lehet tájékoztatni vele kapcsolatosan, illetve kinek a tájékoztatásához nem járul hozzá. Ennek elmulasztása a beteg számára adott esetben komoly hátrányokat, akár vagyoni kárt is okozhat.
