Ha zavarban vagyunk, ha kellemetlen helyzetben érezzük magunkat, az idegrendszerünk ellazítja az arcunk izmait, a bőrben lévő apró erek viszont kitágulnak, így a bennük áramló vér is jobban látszódik, ez okozza a pirulást. Ez minden embernél jelentkezhet, de eltérő mértékben - az, hogy ki mennyire pirulós, illetve mennyire látványos nála az arc kipirosodása , számos tényezőtől függ, például a hormonális és genetikai jellegzetességtől, a bőr árnyalatától is (a világos bőrű embereknél gyakoribb és látványosabb a pirulás).
Nagy szerepe van a pirulásban a személyiségnek is, hiszen a jelenség általában akkor látható, ha zavarban vagyunk, kellemetlenül érezzük magunkat, bűntudatunk van vagy szégyelljük magunkat. Ha tehát valaki aggodalmaskodóbb, introvertált személyiség , könnyen jön zavarba, az gyakrabban is pirul el.
A személyiségjegyek mellett a helyzet is sokat számít a pirulásnál. Dr. Marije aan het Rot, a Groningen Egyetem viselkedéskutatója szerint könnyebben pirulunk el, ha valamiért kevesebbnek, gyengébbnek vagy ügyetlenebbnek érezzük magunkat a minket körülvevő embereknél. Akkor is könnyebben elpirulunk, ha nem érezzük jól magunkat a figyelem középpontjában, mégis oda kerülünk valamiért, például egy vizsgán, vagy ha előadást kell tartanunk. A megaláztatás (legyen bármilyen "kicsi") szintén kiválthatja a pirulást.
Számos jelenséghez hasonlóan, minél jobban félünk attól, hogy el fogunk pirulni, annál nagyobb az esélye annak, hogy ez valóban megtörténik. Ezzel szemben, ha valaki nem foglalkozik azzal, hogy mit gondolnak róla mások, azzal csökkentheti a pirulás valószínűségét.
Bár azt viszonylag jól meg tudjuk határozni, hogyan és milyen helyzetekben pirulunk el, illetve arra is van néhány tippje a szakembereknek, hogy hogyan lehet ellene küzdeni (növeljük az önbizalmunkat, erősítsük meg a saját magunkba vetett hitet), arra még nem találták meg a választ, hogy pontosan miért pirulunk el.
Több elmélet is született már a pirulással kapcsolatban. Az egyik szerint például a pirulás egyfajta szociáls jelzőrendszer, mely megmutatja a másiknak, hogy a megbánással kapcsolatos érzelmeink valódiak és őszinték. Ez pedig hatékonyabb és jobb kommunikációt, illetve együttműködést tesz lehetővé az emberek között. A pirulás ugyanis az "elszenvedője" számára igen kellemetlen, a külső szemlélők viszont a pirulást gyakran jópofának vagy egyenesen bájosnak tartják, és szinte mindig pozitív érzelmeket kötnek hozzá.
