Napjaink rohanó társadalma mindannyiunkat stresszel fenyeget. A nagyvárosi élet, a zsúfolt utak, a túlzott munkaterhelés, a fokozódó terhek és kötelezettségek egyre inkább jelen vannak mindennapjainkban. A stressz tehát egy nagyon népszerű téma lett; gyakran beszélünk róla.
De mi is a stressz valójában? Általános értelemben akkor beszélünk stresszről, amikor az emberek fizikai vagy pszichológiai jóllétüket veszélyeztető eseménnyel szembesülnek. Ezek az események a stresszorok, és az emberek ezekre adott válaszai a stresszreakciók. Az emberek elég különbözően reagálnak a stresszkeltő eseményekre: vannak, akiknél súlyos pszichés és testi problémák jelentkezhetnek, míg mások ugyanezeket az eseményeket könnyen túlélik, sőt akár kihívásnak is tekintik.
A stressz eredetileg "a szervezetnek adott ingerekre adott nem specifikus válaszát" jelölő orvosi szakkifejezés volt. Mai értelemben azonban már inkább "tartós idegesség" vagy "folyamatos feszültség" - negatív ingerekre adott tartós válaszreakció.
A tartós stressz komoly egészségkárosodást eredményezhet - a szervezet ellenálló képességének gyengítése révén -, ezért életbevágó a kérdés, hogy vajon képessé válhatunk-e a stresszkeltő helyzetekkel való megküzdésre. A válasz: igen. Ha ugyanis nem teszünk ellene, testünk-lelkünk fizet meg érte.
Fuss, ha kedves az életed
Testünk, ha fenyegetettséget észlel, belső válaszok komplex sorozatával válaszol. Ezek a stresszre adott természetes reakciók. Mindegy, mi történik velünk - akár megtámadnak minket, akár jeges vízbe esünk, akár a repüléstől rettegünk - testünk ugyanúgy válaszol: automatikusan felkészül a veszedelemre. Ezt a reakciót nevezzük "harcolj vagy menekülj" válasznak.
Ez a primitív válasz évezredekre nyúlik vissza (és evolúciós értelemben hasznos), amikor az emberek nap mint nap az életüket fenyegető veszélyekkel néztek szembe. Az erdőben egy medvével találkozván szükségük volt a hirtelen kiáramló adrenalinra, hogy rögtön küzdeni vagy futni tudjanak.
Az agy tehát fenyegető szituációban adrenalint és noradrenalint bocsát ki. Gyorsan szükségünk van energiára, így a máj többletcukrot, azaz üzemanyagot bocsát az izmok rendelkezésére; hormonok szabadulnak fel azért, hogy serkentsék a zsír és a fehérje átalakulását cukorrá. Fokozódik a test anyagcseréje a fizikai cselekvés nagyobb energiaigényére való előkészületként. Nő a szívritmus, a vérnyomás, a légzésszám, fokozódik a verejtékezés és az izomfeszültség. Ugyanakkor néhány nélkülözhető aktivitás - például az emésztés - csökken.
Az erősebb stresszhelyzetek ma is elő tudják hívni ezt az ősi válaszreakciót, legyen szó akár egy határidős munka elvégzéséről vagy a főnökkel való folyamatos konfrontációról.
Véget nem érő csatákban
A "harcolj vagy menekülj" válasz fiziológiai összetevői nagy hasznot hajtanak azzal, hogy elősegítik, hogy az egyén megbirkózzon a fizikai fenyegetésekkel (ha el lehet menekülni vagy meg lehet támadni a fenyegető ingert), de nem igazán hasznosak, amikor a stressz modern forrásaival állunk szemben. Olyan helyzetekben, ahol a cselekvés lehetetlen vagy ahol a fenyegetettség hosszú ideig fennáll, a tartós fiziológiai arousal (készenléti állapot, izgatottság) káros hatású lehet.
Testünk felkészültsége nem segít, ha a dugóban ülünk, vagy a pénztárnál állunk sorba, a termelt adrenalin felhasználására esélyünk sincs. Ilyenkor érezzük azt, hogy felrobbanunk. Valójában ezekben a helyzetekben nem lenne szükségünk erre az ősi válaszra. A túlfeszítettségnek viszont, ha tartóssá válik, szellemi és testi egészségünk látja kárát. A stressz tehát közvetve és közvetlenül is befolyásolja egészségünket.
A készültség tehát alapvetően nem baj és nem is egészségtelen, hiszen riadóra szükség lehet; veszélyessé akkor válik, ha a megfeszített állapot tartóssá válik. A stresszkeltő események jelenlétéhez való folyamatos alkalmazkodás (vagy annak kísérlete) kimerítheti a test erőforrásait, és hajlamossá tehet betegségekre. A krónikus stressz olyan testi rendellenességekhez vezethet, mint a fekélyek, a magas vérnyomás és a szívbetegségek, és egyúttal kárt okozhat a szervezet immunrendszerében, ami a vírusok és baktériumok elleni csökkent ellenálló képességben mutatkozik meg. A stressz okozhat továbbá alvászavart, emésztési problémákat, agyvérzést, szívrohamot, idegösszeroppanást. Valójában kevés olyan betegség létezik, aminek a kialakulásában a tartós, káros stressz ne játszana szerepet. Az allergia, a diabétesz, a rák mind stresszfüggő. Aktuális hangulatunkat is meghatározza a stressz; uralhatatlansága pedig hamar a tanult tehetetlenség állapotába sodor minket.
Van esély a győzelemre
Egy biztos: a stresszkeltő események - akár akarjuk, akár nem - életünk részei. Ezen változtatni nem tudunk, de azon igen, hogy hogyan kezeljük ezeket az eseményeket. Tehetünk lépéseket azért, hogy idejében felismerjük, mely szituációk hoznak ki minket a sodrunkból, és hogyan tudjuk ezeket szabályozni, hogyan óvhatjuk meg magunkat fizikailag és érzelmileg is a ránk nehezedő stresszforrásoktól. Ha elkerülni, feloldani nem is tudjuk, próbáljunk meg könnyebben együtt élni vele, és csökkentsük a káros következményeket.
Fogadjunk még néhányat az alábbi tanácsokból a stresszel szembeni küzdelemben!
- Fontos, hogy felismerjük a figyelmeztető jelzéseket, melyek stresszre utalnak. Gondoljuk át, mi is okozza a stresszt, tudnánk-e ezeken változtatni.
- Próbáljunk kiegyensúlyozottan táplálkozni, erősítsük immunrendszerünket ezáltal is. Ne a kávéval, alkohollal, nikotinnal gyógyítsuk magunkat.
- A testedzés a stressz kontrolljának fontos tényezője; végezzünk rendszeresen, megfelelő mennyiségű testmozgást.
- Iktassunk be minden napra egy kis pihenőt, csináljunk olyat, amit szeretünk (pl. zenehallgatás, olvasás, forró fürdő).
- Tanuljunk meg valamilyen relaxációs technikát, és használjuk azt rendszeresen.
- Próbáljuk meg jól szervezni életünket, osszuk be jól az időnket, ne mondjunk mindenre igent, ne keressünk magunknak kifogásokat.
- Ne az alvás legyen az, amin spórolni próbálunk.
- Ne feledjük, a stresszt is könnyebb elviselni, ha nem egyedül ér bennünket. A barátságok, társas kapcsolatok védenek bizonyos betegségekkel szemben.
- És végül, de nem utolsósorban, ne féljünk szakszerű segítséget kérni, ha szükség van rá.
Fogadjuk meg a híres stressz-kutató, Selye János tanácsát: "Mindig küzdj az elérhető legmagasabb célért, de sose erőlködj feleslegesen!"
Forrás:
www.mayoclinic.com
