A koronavírus-járvány első hullámakor elrendelt, szigorú korlátozásokat mindenki máshogy élte meg. Sokak számára felszabadító érzés volt az otthoni munkavégzés bevezetése, és az sem okozott zavart, hogy este sem lehetett elhagyni a lakhelyet. Mások viszont valóságos rémálomként élték meg a bezártságot, és minden nappal egy kicsit kisebbnek érezték a szobát maguk körül. A Groningeni Egyetem friss kutatása szerint genetikai hátterünk is hatással van rá, hogyan viseljük a bezártság okozta szorongást − írja az Eurekalert .
A szorongást is befolyásolják a génjeink
Az, hogy egy adott személy milyennek érzékeli az életminőségét, számos tényező befolyásolja a családi neveltetéstől a genetikai háttérig − a kutatókat ez utóbbi érdekelte elsősorban a tanulmányuk elkészítésekor. A koronavírus-járvány olyan általános stresszfaktor volt világszerte, ami lehetőséget biztosított a kutatók számára egy átfogó tanulmány elkészítéséhez a szorongás és a gének kapcsolatáról.
A kutatócsoport több mint 27 ezer olyan ember genomját vizsgálta át Hollandiában, akiktől korábban az egyik helyi biobank is gyűjtött mintákat. A résztvevőkkel 2020 márciusától kezdődően több kérdőívet is kitöltettek, melyekben felmérték a mentális és fizikai egészségüket és életmódjukat, majd ezt vetették össze bizonyos génvariánsokkal. Arra voltak kíváncsiak, hogy bizonyos gének segíthetnek-e biztosítani a jobb közérzetet és ellenállóbbá tehetnek-e a szorongásos tünetekkel szemben.
Talán nem meglepő, hogy a válasz: igen. A kutatás eredményei szerint ugyanis bizonyos génvariánssal rendelkezők közérzete a pandémia ideje alatt is jobb volt, mint másoké. A járvány előrehaladtával a genetikai hajlam egyre erőteljesebben befolyásolta azt, hogy érezték az emberek magukat a bőrükben. A kutatók szerint a kijárási korlátozások és a szociális távolságtartás miatti szorongás hatásai is egyre intenzívebben érződtek, melyek menedzselésében jelentős szerep jutott a genetikai háttérnek.
