Szellemi forrásaink az aktuális tapasztalatainkra való összpontosítása az éber figyelem egyik aspektusa, ami meditációval fejleszthető. "Kutatásunk elsőként mutatott ki közvetlen összefüggést a nyugalmi kortizolszint és a bármilyen típusú éber figyelem skálán elért eredményt között" - magyarázta a szaklapban közzétett tanulmány vezető szerzője, Tonya Jacobs.
A mellékvese által termelt kortizol hormon magas szintje a fizikai és érzelmi stresszel áll összefüggésben. A hormon hosszan tartó felszabadulása számos kedvezőtlen hatással járhat a különböző fiziológiai rendszerekre.
Az egyetem kutatásában kérdőívek segítségével mérték fel az éber figyelem (tudatos jelenlét - mindfulness) különböző aspektusait egy csoport önkéntesben egy intenzív, három hónapos meditációs tréning előtt és után. A kortizolszintet az alanyok nyálmintáiból határozták meg. A tréning alatt a résztvevők B. Alan Wallace buddhista oktatótól a légzés éber figyelmét, a mentális események megfigyelését és a tudatosság természetének megfigyelését sajátították el. Ezen kívül a jótékony mentális állapotok, például a szeretetteljes kedvesség, az együttérzés, az empatikus öröm és egykedvűség művelését is gyakorolták.
Az eredmények alapján az egyének szintjén összefüggést mutattak ki az éber figyelem magas értékei és az alacsony kortizolszint között a tréning előtt és után egyaránt. Azokban a résztvevőkben, akik az éber figyelem értékeinek javulását mutatták a tréning után, csökkent a kortizol hormon szintje.
"Minél inkább képes volt valaki a kognitív forrásait a közvetlen szenzoros tapasztalatokra és az aktuális feladatokra koncentrálni, annál alacsonyabb lett a nyugalmi kortizol szintje" - összegezte Jacobs. A kutató ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy az eredmények nem bizonyítanak ok-okozati összefüggést a kettő között. Sőt, valójában a hatás oda-vissza működhet, vagyis az alacsonyabb kortizolszint is vezethet az éber figyelem javulásához, nem csak fordítva.
