Vezetés közben telefont használni - főként szöveges üzenetek írására - egyértelműen balesetveszélyes. Számos egyéb lélektani ok is befolyásolhat minket ugyanakkor a biztonságos közlekedésben, melyekről egyértelműen a KRESZ sem tud állást foglalni.
Mennyivel vagyunk veszélyesebbek a volán mögött, ha indiszponáltak vagy épp feldúltak vagyunk? Erre kereste a választ a Houstoni Egyetem, illetve a Texas A&M Transportation Institute közös kutatócsapata.
Agyunk sem akar balesetet
A kutatás során 59 önkéntest ültettek egy közlekedésoktató szimulátorba, akiknek véletlenszerűen generált útvonalakon kellett végighaladniuk négy alkalommal. Először normális körülmények között kellett vezetniük, majd a figyelmüket gondolkodtató kérdésekkel vonták el, harmadszorra felfokozott érzelmek hatása alatt vágtak neki a virtuális autópályának, utoljára pedig sms-üzenetekre is válaszoltak a kormány mögül.
Mindhárom zavaró tényező esetén kézremegést tapasztaltak a sofőröknél, teljesítményük azonban nem volt egységes. Balesetveszélyessé csak a telefonját nyomkodó személyek váltak, a másik két zavaró tényező esetében szabályosabb íven vették a kanyarokat, haladásuk során nem rángatták annyira a kormányt.
Elsősorban az elülső homloklebeny közelében levő agyterület (latin nevén anterior cingulate cortex) aktivitását hozták összefüggésbe a tapasztaltakkal. Ez a rész felelős ugyanis a váratlan helyzetekben történő korrekciókért, a váratlan helyzetet pedig a vezetés közbeni zavaró szituációk jelentették ez esetben. A stressz kézremegést okoz, az agy azonban ezt úgy kompenzálja, hogy összehangolja kezeink apró mozgását, melyek így a kormányon kiegyenlítődnek, és biztosítják az egyenes haladást.
A volán mögött saját testünk motorikus összehangoltságára vagyunk utalva
Ehhez azonban az agynak a szem és a kezek összehangolására van szüksége, amely megtörik, ha a sofőr leveszi az egyik kezét a kormányról, és látómezejéből is kikerül a volánt fogó kar. Ez történik a szöveges üzenet gépelésekor: ilyenkor tekintetünk sincs az úton, és az agyunk sem képes összekoordinálni a kezek mozgását, nem tartja kellőképp kontroll alatt a testünket, mi pedig az autónkat.
Biztonságosabbá válhat a vezetés
Egyfajta hatodik érzéknek nevezték a kutatók agyunk kompenzálását, amely segíti az ideges és figyelmetlen sofőröket. Az önjáró autók elterjedéséig saját testünk - egyébként kiválóan működő - motorikus összehangoltságára vagyunk utalva, amelyet megtörve könnyen balesetet okozhatunk - áll a tanulmányban. A kutatási anyag alapján egy olyan rendszert szeretnének a későbbiekben kifejleszteni, amely folyamatosan monitorozza a sofőr útját, figyel annak kézremegésére és sávtartására. Balesetkor ez egyfajta fekete dobozként tárolná az autóban történteket, illetve a sofőrt is figyelmeztetné, ha a sajátos vezetési stílusától eltérőt észlelne - magyarázták a kutatók.
Forrás: EurekAlert
