A vas a szervezet egyik nélkülözhetetlen ásványi anyaga. Szerepe messze túlmutat a „vérképzésen”: oxigént szállít, hozzájárul az immunrendszer működéséhez, és szükség van rá a sejtek energiaellátásához is. Mégis, a vashiány az egyik leggyakoribb hiányállapot világszerte – nemcsak a fejlődő országokban, hanem nálunk is. De vajon mindig ugyanarról a vashiányról beszélünk?
A válasz röviden: nem. A vashiánynak ugyanis két, egymástól jól elkülöníthető típusa van: az abszolút vashiány és a funkcionális vashiány. A megértésük kulcsfontosságú ahhoz, hogy valóban hatékonyan tudjuk megelőzni és kezelni ezt a sokakat érintő állapotot.
Amikor nem jut elég vas a szervezetbe – abszolút vashiány
Az abszolút vashiány oka viszonylag egyszerű: a szervezet vasraktárai kimerültek. Ez történhet azért, mert kevés vasat viszünk be a táplálkozás során – például húsmentes vagy nagyon egyoldalú étrend esetén –, de fokozott vasvesztés miatt is, mint amilyen a bőséges menstruáció, a gyakori véradás vagy az egyes emésztőrendszeri betegségekhez társuló vérzés.
Ezekben az esetekben a szervezet megfelelően tudná hasznosítani a vasat – csak éppen nincs miből. Ilyenkor az elsődleges cél a vasbevitel növelése jól hasznosuló formában (például orvos által javasolt magas vastartalmú gyógyszerekkel), illetve a háttérben meghúzódó kiváltó okok kezelése.
Amikor van vas, de a szervezet nem tud vele mit kezdeni – funkcionális vashiány
A funkcionális vashiány háttere ennél jóval összetettebb. Ilyenkor a vas jelen van a szervezetben, a raktárak sem üresek, mégsem jut el elég vas a szervekbe, ahol arra szükség lenne. Ez több ok miatt is előfordulhat: egyes krónikus gyulladásos állapotok (például autoimmun betegségek, gyulladásos bélbetegségek, cöliákia vagy krónikus fertőzések) olyan változásokat idéznek elő, amik gátolják a vas hasznosulását. Ebben az esetben hiába fogyasztunk vasban gazdag élelmiszereket, a vas „beragad” a raktárakba, és a szervezet nem tudja mozgósítani. A tünetek ilyenkor megtévesztően hasonlók lehetnek az abszolút vashiányhoz – fáradékonyság, sápadtság, hajhullás, koncentrációzavar –, mégis más terápiás megközelítést igényelnek.
Hogyan lehet különbséget tenni a két vashiánytípus között?
A jó hír, hogy laborvizsgálattal viszonylag pontosan megállapítható, hogy melyik típusról van szó. A szérumvas, a ferritin (a vasraktárak állapotának mutatója) és a transzferrinszaturáció (a vas szállításáért felelős fehérje telítettsége) szintjének monitorozása segít eligazodni a háttérben zajló folyamatokban. A megfelelő kezeléshez tehát elengedhetetlen az orvosi diagnózis. Nem mindegy, hogy a cél a vasbevitel növelése, a vasvesztés megszüntetése, esetleg a hasznosulás támogatása vagy éppen az alapbetegség kezelése – vagy sokszor ezek kombinációja.
Milyen formában érdemes pótolni a vasat?
A vaspótlás nem csak azt jelenti, hogy „vasat szedünk”. Az is fontos, milyen formában és milyen körülmények között tesszük ezt. Az olyan vaskészítmények, amik a vasbevitelen túl a vas megfelelő biohasznosulására is fókuszálnak, különösen hasznosak lehetnek a vashiány kezelésében. Emellett az is számít, hogy a vas ne okozzon kellemetlen mellékhatásokat – sokan számolnak be például emésztőrendszeri panaszokról a vaspótlás kapcsán, ezért az egyéni toleranciaszint és a megfelelő készítmény kiválasztása is fontos.
Bármilyen típusú vashiány álljon is fenn, a cél ugyanaz: visszaadni a szervezetnek azt az energiát és egyensúlyt, amit a vas – szinte láthatatlanul – minden nap biztosít.
Legjobban: