Szervezetünk és immunrendszerünk egészséges működéséhez számos vitaminra, ásványi anyagra és nyomelemre van szükség. Utóbbiak közé tartozik a rendkívül sokoldalú kálium is, amely nélkülözhetetlen a megfelelő izomműködéshez – mert segíti az izomösszehúzódást –, a sejtek energiaellátásához, de kulcsszerepet tölt be a sejtmembránok közötti információszállításban, vagyis az ingerületátvitelben, és a sav-bázis egyensúly fenntartásában, ezzel együtt a folyadékháztartás szabályozásában is.
Mennyi káliumra van szükségünk?
Az emberi szervezetben optimális esetben körülbelül 150 gramm kálium található. Ahhoz, hogy ez a mennyiség ne csökkenjen jelentősen, rendszeresen és tudatosan gondoskodnunk kell az utánpótlásról, ami egy átlagos felnőtt esetében napi 2-3 gramm kálium bevitelét jelenti. Egészségi állapottól, életkortól, valamint életmódtól függően azonban a napi szükséglet változhat, szoptató kismamák esetében akár 5 gramm is lehet.
A káliumbevitel legegyszerűbb és legtermészetesebb módja, ha étkezéssel történik: rengeteg zöldség és gyümölcs tartalmaz nagy mennyiséget. Kiváló káliumforrás például a spenót, a brokkoli, a krumpli, és a hüvelyesek, de a banán, a sárgabarack, és a narancs is gazdagon rejti, ahogy bizonyos olajos magvak – például kesudió, a dió, a pisztácia –, és egyes halfélék – a tonhal, a tőkehal – is.
Mi történik, ha huzamosabb ideig túl alacsony a kálium szintje?
Eleinte olyan általános tünetek jelezhetik a hiányt, mint a fáradtság, a fejfájás vagy a szédülés, a hányinger vagy az izomgörcsök. Tartós káliumhiány esetén azonban a komoly egészségügyi problémák kialakulásának kockázata is nő: gyengülhet az izomzat, és amennyiben a kálium nem tudja ellensúlyozni a szervezetbe kerülő nátrium vértérfogat-növelő hatását – melynek következtében több vér áramlik az erekben, így az azok falára nehezedő nyomás is fokozódik –, nagyobb az esélye a magas vérnyomásnak. De légzéselégtelenség, stroke, szívritmuszavarok vagy akár szívelégtelenség kialakulásához is hozzájárulhat.
A káliumhiány lehetséges okai
Az érintettek egy részénél jellemzően életmódbeli tényezők miatt csökken a káliumszint – ezt az állapotot egyébként hipokalémiának nevezik. Akik például nehéz fizikai munkával, vagy aktív sporttevékenységgel több órán át megfeszített izommunkát végeznek, és közben még erősen verejtékeznek is, több káliumot veszítenek, mint akiknek átlagos a fizikai aktivitásuk. Utóbbiak megfelelő folyadékbevitel mellett, vizelet és verejték útján nagyjából a napi káliumszükségletük ötödét veszíthetik el, míg előbbieknél ez az arány jóval magasabb lehet.
Sokan szeretik megsózni az ételt, hogy "legyen íze", ám a sóval (nátrium-klorid) érdemes csínján bánni, mert vizet von el a sejtekből: megfelelő utánpótlás híján felborulhat a folyadékháztartás egyensúlya, és dehidratáció jelentkezhet. Minél több nátriumtartalmú tápanyagot fogyasztunk, szervezetünk annál több káliumot használ fel a nátrium hatásainak kompenzálására, például vérnyomásunk szinten tartására. Így viszont viszonylag gyorsan szembesülhetünk a káliumhiány okozta tünetekkel.
A fokozott káliumvesztés hátterében állhatnak bizonyos gyógyszer-hatóanyagok is: a hashajtók vagy a vízhajtók huzamosabb ideig történő szedése állandó és nagy mennyiségű folyadékürítéssel jár. Csakúgy, mint a hányást és hasmenést okozó gyomor- és bélrendszeri megbetegedések. A szervezetből ilyenkor nemcsak víz távozik, hanem létfontosságú ásványi anyagok és nyomelemek is, amelyeket maradéktalanul pótolni kell.
Az előrehaladott életkorral együtt járó csökkent táplálék- és folyadékbevitel, valamint a szervezetbe kerülő ásványi anyagok, vitaminok és nyomelemek hasznosulásának alacsonyabb hatékonysága szintén vezethet káliumhiányhoz. Ahogy a várandósság is, ilyenkor ugyanis a fejlődő magzat szükségleteinek biztosítása érdekében az erekben áramló vér mennyisége akár a másfélszeresére is megnőhet. Ennek zavartalan áramoltatásához viszont az átlagosnál nagyobb mennyiségű káliumra van szükség.
A káliumhiány hátterében még számos egyéb tényező is állhat: okozhatja túlzott alkoholfogyasztás miatti dehidratáció, vagy fokozott vizeletvesztéssel járó betegségek is, például krónikus vesebetegség vagy a cukorbetegség egyik lehetséges szövődménye, a diabéteszes ketoacidózis is.
Hogyan pótolhatjuk?
Ha étrendünk egyhangú, mert viszonylag kevés káliumban gazdag ételt eszünk, érdemes valamilyen káliumtartalmú étrend-kiegészítő segítségével pótolni a szükséges napi mennyiséget. Mielőtt azonban találomra vagy ismerősök ajánlása révén választanánk, mindenképpen konzultáljunk szakemberrel, mert az egyes készítmények hatóanyag-tartalma szempontjából nem mindegy, hogy milyen az általános egészségi állapotunk, ahogy az sem, hogy milyen okok állnak a káliumhiány hátterében.
