Ha egy szerettünk pikkelysömörrel küzd, az nemcsak őt érinti, hanem minket is. Nem mindegy, hogyan segítünk. A türelem és tapintat mellett megfelelő határozottságra is szükségünk van: nekünk kell erőt öntenünk az érintettbe akkor is, amikor ő éppen fel akarja adni a harcot.
Ahhoz, hogy hatékonyan segíthessünk, meg kell ismerünk a betegséget. Tisztában kell lennünk a pikkelysömör okaival, tüneteivel és lehetséges gyógymódjaival is. Ez egy olyan krónikus, hosszan tartó, gyakran kiújulásra hajlamos bőrbetegség, amely a szarusejtek (keratinocyták) túlburjánzásával jár, így a bőr gyakorlatilag elszarusodik, viaszfehér, pikkelyes felrakódások jelennek meg rajta: innen a betegség elnevezése. Azon túl, hogy nem szép látvány, nem fertőz a pikkelysömörös beteg tehát nem veszélyes környezetére. Sajnos sokan ezt nem tudják, ebből a félreértésből adódik, hogy a társadalom a pikkelysömörös betegekkel gyakran kirekesztően viselkedik, és a betegeknek olyan bánásmódot és megjegyzéseket kell elviselniük, amelyek lelkileg igen megterhelőek.
Kérdezzünk a pikkelysömörről!
Ne mi találjuk ki, mire van szüksége az érintettnek: kérdezzük meg tőle. Lehet, hogy örülne, ha valaki elkísérné az orvosi felülvizsgálatokra vagy megvitatná vele a gyógykezelés lehetőségeit. Talán csak arra van szüksége, hogy valakinek kiönthesse a szívét, esetleg hogy csak úgy beszélgethessen valakivel anélkül, hogy a "pszoriázis" szó elhangoznék.
Bátorítás betegeknek
A pikkelysömör gyógymódjai hosszas és rendkívüli türelmet igénylő kezelések, mely során a beteg kitartó együttműködése szükséges. Gyakran hetek, akár hónapok is eltelhetnek, mire a hatás látható lesz. Az is előfordul, hogy míg az egyik kezelés valakinek beválik, másoknak nem. A családtagok kitartó unszolása, segítsége és támogatása nélkül a pszoriázissal nehéz megbirkózni. Sose szűnjünk meg új gyógymódok után kutatni és legyünk folyamatosan naprakészek a tudományos felfedezésekkel kapcsolatban: nem tudhatjuk, mikor találunk rá egy olyan megoldásra, mely tartós enyhülést hozhat.
Csökkentsük a stresszt!
Amennyire csak lehetséges, vegyük le a terheket a pikkelysömörös beteg válláról, hogy az így kapott időt pihenésre, meditálásra, stresszcsökkentésre fordíthassa. Jellemző ugyanis az elváltozásra, hogy fokozott stressz hatására romlanak a tünetek, így a feszültségektől amennyire csak lehet, kímélje meg szerettét.
Figyeljünk az intő jelekre!
A külsőre gyakorolt előnytelen hatása miatt a pszoriázisban szenvedő betegek gyakran magukba zárkóznak és depresszióba zuhannak, mivel úgy vélik, mindenki undorodik tőlük, és nem lehet szeretni őket. Figyeljünk oda a depresszió jeleire : tartós lehangoltság esetén tapintatosan, de határozottan győzzük meg az érintettet, hogy keressen fel szakembert.
Törődjünk magunkkal is
Minden betegség esetén igaz, hogy a családtagoknak és barátoknak legalább akkora szükségük van kikapcsolódásra, mint magának a betegnek. Fontos, hogy legyenek olyan hobbijaink, időtöltéseink, melyek örömet szereznek és feltöltenek pozitív energiákkal, hiszen csak így tudunk figyelni támogatásunkat igénylő szerettünkre is. Ne érezzünk lelkifurdalást, ha időnként magunkra is szánunk időt: kapcsolódjunk ki, érezzük jól magunkat, különben hosszú távon kiégünk , és ezzel sem beteg családtagunknak, sem magunknak nem teszünk jót.
