Manapság elárasztotta a köznyelvet a panaszkodás: „olyan depressziós vagyok!„ Talán ezért van az, hogy – a farkast kiáltott fiú mintájára – nem ismerjük fel a tüneteket, amikor igazán baj van. Mutatjuk, mire kell figyelni.
Tartós örömtelenség
A betegség elsősorban az érzelmi életet érinti. A hangulati nyomottság általában alig változik; viszonylag független a környezettől, ugyanakkor jellegzetes napi ingadozást mutathat. A betegek elutasítottságot és intenzív szomorúságot élnek át, feszültek és idegesebbek, mint mások. Egyes esetekben a szorongás látható jelei, és a gyakori, sok mozdulatban megnyilvánuló nyugtalanság sokkal feltűnőbb lehet, mint maga a depresszív hangulat. A hangulatzavart egyes esetekben olyan jelek, tünetek vagy cselekvéssorok fedhetik el, mint:
- érzelmi túlérzékenység;
- fokozott alkoholfogyasztás;
- szeszélyes, kiszámíthatatlan viselkedés;
- korábbi valótlan vagy valós félelmek felerősödése;
- kényszerképzetek megjelenése és képzelt betegségek megélése.
Feltűnő lehet továbbá, hogy az érintettek nem lelnek örömet azokban a tevékenységekben, amelyeket addig élvezettel űztek: abbahagyják a hobbit, súlyos esetekben a munkát is.
Fásultság és reménytelenség
A motivációs életet érinti, hogy a betegek szinte „megbénulnak”: elveszítik kezdeményezőkészségüket és érdeklődésüket a világ dolgai iránt. Ez természetesen a viselkedés szintjén is megnyilvánul: nehezen mozdulnak ki a lakásból, az ágyból, produktivitásuk drámaian csökken. A depressziós betegek úgy érzik magukat, mintha „leszívták volna az energiáikat”: lassabban mozognak, és folyamatosan fáradtnak érzik magukat. A motiváció csökkenése a szexuális késztetést is érinti, a betegek a legtöbb esetben a libidó csökkenéséről számolnak be.
Énképük irreálisan negatív. A hibát mindig magukban keresik, és képesek napokig-hetekig rágódni rajtuk. Rossz véleménnyel vannak magukról, csúnyának, haszontalannak tartják magukat, és képtelenek arra, hogy meglássák magukban a szépet és a jót. Jövőképük negatív, vagy nincs. Mindent halogatnak, de ez nem feltétlenül a csökkent motivációs szintben keresendő, hanem abban, hogy meggyőződésük szerint csak rossz történhet velük. Mivel a negatív jövőkép a reménytelenség érzését kelti a depressziós betegekben, nagyon gyakori az ebből eredő öngyilkosság.
A depressziót gyakran testi tünetek kísérik, illetve fedik el. A fejfájás, az emésztési zavarok, a szédülés, a mellkasi szorítás és a fájdalmas testi tünet jelentkezhet a hangulatzavar mellett. Az étvágyban és alvási szokásokban változás állhat be, amelyek a skála mindkét oldalára eltolódhatnak. Előfordul, hogy a fáradtságot a betegek az alvási zavarok számlájára írják.
A depresszió legfontosabb tünetei
- az örömtelenség érzése („semminek sem tudok örülni, nincsenek érzelmeim”)
- döntésképtelenség, rágódás lényegtelen dolgokon
- dekoncentráltság és figyelemzavarok
- csökkent érdeklődés a világ dolgai iránt
- gátoltság, nehézkesség, lelassultság, „lustaság”
- bűntudat, indokolatlan lelkiismeret-furdalás
- szégyenérzés, gátlásosság, frusztráció érzése („csak terhére vagyok másoknak”)
- fáradtság érzése, fáradékonyság, passzivitás, csökkent energia
- alvászavar, a szexuális működés zavarai
- étvágyváltozás, általában étvágytalanság, fogyás, ritkán túlevés, az édesség fokozott kívánása
- halálvágy, öngyilkossági gondolatok, késztetések
Tünetek, amelyek mögött gyakran depresszió húzódik meg
- Fáradtság/fáradékonyság, gyengeség. A depressziós betegek 80 százaléka panaszkodik fáradtságra
- Alvászavarok
- Szorongás. A depressziós betegek több mint 50 százaléka mutat súlyos szorongást
- Krónikus fájdalom. A fájdalomküszöb csökkenése, túlérzékenység jellemző. A krónikus szervi eltérésekkel nem magyarázható fájdalmak 60 százaléka mögött depresszió húzódik meg, gyakori kísérője az étvágycsökkenés, a bizonytalan hasi fájdalmak
- Csökkent szexuális érdeklődés, funkciózavarok
- Csökkent munkaképesség érzése
Bármilyen súlyos is legyen egy depressziós periódus, általában elmondhatjuk, hogy a diagnózis felállításának feltétele a tünetek legalább két hetes fennállása. Fontos tényező továbbá, hogy a depressziós tünetek közül legalább öt fennálljon (ám ha valaki kevesebbtől is szenved, ne zárkózzunk el a kezelésétől) - ezek nem lehetnek gyógyszerszedés vagy más társbetegség következményei.
