Id. dr. Béres József 1920. február 7-én született Záhonyban. Édesapja cipészmester volt, aki ismerte és szerette a természetet. Legkedvesebb gyerekkori élményei a Tisza-parti családi kirándulások voltak, melyek során növényeket gyűjtöttek, majd meghatározták azokat. Ezek a „botanikai tanulmányutak” alapozták meg a természet iránti csodálatát és tiszteletét. A későbbi feltalálót 1941-ben, huszonegy évesen besorozták katonának Szolyvára, a 25. Hegyivadász Zászlóaljhoz. Tehetségét felismerve parancsnoka már újonckorában rábízta a műszaki ismeretek oktatását. 1943-ban a frontra vezényelték, először őrvezetőként, majd őrmesterként és hadnagyként teljesített szolgálatot, többször csodával határos módon menekült meg a halál torkából. 1945-ben súlyos sérülésekkel, bénult karral tért haza Záhonyba, ahol a háborúban lepusztult település újjáélesztésében vállalt fontos szerepet.
A feltaláló 1954-ben lett a kisvárdai Állami Mezőgazdasági Gépállomás laboratóriumának vezetője. Munkája mellett talajtani, analitikai, kórélettani, talajgenetikai tanulmányokat folytatott. 1961-ben, 41 évesen a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre is beiratkozott, majd miután agrármérnöki diplomáját megszerezte, általános élettanból és agrobiokémiából doktorált. Munkáját és kutatásait mellette is folytatta, a hatvanas években a burgonyaleromlás okát keresve, a növények vírusos megbetegedését tanulmányozva tett fontos felfedezést a kisvárdai laborban. Rájött, hogy mivel a talaj a növények legfontosabb tápanyagforrása, minőségének kiemelt jelentősége van az egyedek egészséges fejlődésében. Munkája során igazolta, hogy a növények betegségekkel szembeni ellenálló képességében a talajból felvehető nyomelemeknek van kulcsfontosságú szerepük. A kutató azt is észrevette, hogy kórokozók az egészséges egyedekben is jelen vannak, de betegséget csak akkor okoznak, ha a növény legyengül.
Lépésről lépésre
Nem telt el sok idő, és id. dr. Béres József érdeklődése az állatok felé fordult, ezt követően pedig az emberi szervezet működését kezdte el tanulmányozni. Esetükben is hasonló következtetésre jutott, és forradalmi felfedezést tett: észrevette, hogy egy-egy betegség kialakulása az embereknél is összefügghet a létfontosságú nyomelemek hiányával. Ennek alapját az adja, hogy ezek az anyagok elengedhetetlenül szükségesek ahhoz, hogy a szervezet normálisan működhessen, megfelelően végbemehessenek benne azok a biokémiai folyamatok, amelyek az egészséges élethez kellenek. Tisztázódott az is, hogy az immunrendszer is csak akkor tud jól működni, hatékony választ adni a kórokozók támadásaira, ha nem szenved hiányt az értékes nyomelemekből.
A feltaláló sokéves küzdelemmel – a kutatásokat hivatalos munkája mellett, munkaidőn túl végezve, csaknem két évtizeden keresztül éjt nappallá téve dolgozva – kiderítette, melyek ezek a létfontosságú anyagok, és milyen formában, egymáshoz képest milyen arányban szükségesek a szervezet megfelelő működésének támogatásához. Olyan készítményt akart létrehozni, amely jól szívódik fel, komponensei pedig egymás hatását is erősítik, kiegészítik. Ennek eredményeképp született meg 1972-ben a Béres Csepp. A cseppeknek hamar híre ment, az ország minden tájáról betegek százai érkeztek a kutatóhoz segítségért. A feltaláló megállás nélkül dolgozott, otthonában, saját költségén állította elő a készítményt, hogy aztán átadhassa a hozzá forduló betegeknek.
Küzdelem a hatalommal
Bár egyre többen bíztak benne, id. dr. Béres József munkáját ebben az időszakban még sokan nem ismerték el. A szocializmus időszakában újszerű nézeteiért kuruzslónak kiáltották ki, számtalan nehézséget kellett leküzdenie, üldöztetést elviselnie. Komoly támadásokkal is szembe kellett néznie, fenyegették börtönnel, kuruzslás vádjával bűnvádi eljárás is indult ellene. Felforgatták otthonát, munkahelyét, elkobozták kutatási eredményeit, iratait. Bántani viszont nem tudták, a legfőbb ügyészség felmentette.
A feltalálónak szerencsére segítői is akadtak, egyre többen álltak mellé mind az átlagemberek, mind az orvosok, ismert személyek köréből. Támogatói között akadtak humanista művészek, írók, költők, sportolók, filmesek, orvosok és jó szándékú politikusok is. 1976-ban a fiatal filmrendező, Kósa Ferenc dokumentumfilmet is forgatott a kutatóról, de a leforgatott anyagokat tíz évre elzárták a hatóságok.
Lassan, de biztosan
Id. dr. Béres József eredményeit egy idő után már nem lehetett félresöpörni, de még így is hat évbe telt, mire a hatalom engedélyezte, hogy az állami gyógynövényes bolthálózat, a Herbária forgalmazhassa a készítményt. Így kerültek piacra a Béres Cseppek 1978-ban úgy, hogy az állami vállalat semmilyen fejlesztést nem eszközölt.
Az igazi áttörés 1989-ben, a rendszerváltozással érkezett el. Ekkor vált lehetővé, hogy a Béres Csepp gyártására és forgalmazására megalakuljon a Béres Részvénytársaság, a készítmény sorsa pedig saját kézbe kerüljön. Innen egyenes út vezetett az elismerésig, megindulhatott a törzskönyvezési eljárás, majd végül – 28 éves küzdelem után – hivatalosan is gyógyszerré válhatott a készítmény. A feltalálót munkásságáért 2002-ben Széchenyi-díjjal tüntették ki. Az egykori házi labor idővel több ezer négyzetméteres gyárrá fejlődött, a Béres Csepp pedig az egyik legismertebb nyomelempótló gyógyszerré vált.
Támogatott tartalom. A cikk megjelenését a Béres támogatta.
A Béres Csepp, a Béres Csepp Extra és a Béres Csepp Forte belsőleges oldatos cseppek vény nélkül kapható gyógyszerek. A KOCKÁZATOKRÓL ÉS A MELLÉKHATÁSOKRÓL OLVASSA EL A BETEGTÁJÉKOZTATÓT, VAGY KÉRDEZZE MEG KEZELŐORVOSÁT, GYÓGYSZERÉSZÉT!
